Fórum     Blog     Társalgó     Visszajelzés         Home

Kapitalizmus és fejlődés

A kapitalizmus, mint gazdasági és társadalmi létforma az ember tudás- és szabadságvágyán kívül a tőke felhalmozására és tartós újrahasznosítására épül, aminek ismert történelmi szerepén túl számtalan következménye és mellékhatása is van. A tőke a korábbi társadalmak mindenható isten-fogalmát váltotta fel, vallási pótlékként és önigazolásként is nagy pályát futva be. Tőke alatt a pénzt értve azonban a fogalomnak csupán egyik oldaláról beszélhetünk, miközben ennél sokkal fontosabb vonatkozásai kerülik el a figyelmünket.

A pénztőke felhalmozódásának folyamata és hatásai összevethetők a különböző természeti rendszerekben zajló nagyléptékű folyamatokkal, amelyek eredményeinek újabb építőelemként történő felhasználása a fejlődés lényegi részét alkotja. Így van ez a kozmikus léptékű folyamatok, az élet kialakulása és elterjedése esetén is, de maga az emberiség története is ezt mutatja, és különösen szemléletesen jelentkezik a tudomány és a technika történetében. Minden általunk ismert, fejlődő rendszerben ez a folyamat játszódik le, amikor a fejlődés korábbi eredményeinek "tőkéje" beépül a szerveződés magasabb szintjeibe. A kifejezés használatának általánosan ismert példája a "szellemi tőke", "tudástőke" fogalma.

A társadalom kialakulásának alapja a tudás felhalmozása, amelynek segítségével a tudomány és a technika fejlődik. Eredetét tekintve a pénz is e folyamat egyik közbenső eredménye, az emberiség egyik nagy találmánya,  amely - mint univerzális csereeszköz - lehetővé teszi a különböző természetű emberi tevékenységek zökkenőmentes összekapcsolódását. Felgyorsította a fejlődést, kiiktatta azokat a fékeket, amelyek a korábban kialakult rend velejárói voltak. Az így létrejött társadalom rengeteg ellentmondást hordoz magában, de ezek egy részének felszámolásával a rendszer a tömegek számára is élhetővé vált. Más ellentmondások, mint például a tőke erejének az egyén és a társadalom érdekeivel szembeni mértéktelen és erőszakos alkalmazása azonban mindig is hordoztak olyan mellékhatásokat, amelyek a rendszer egyensúlyát és ezzel a társadalmi fejlődést veszélyeztetik.

Ezek a jelenségek mára egyre inkább felszínre kerülnek, súlyos ellentéteket okozva a társadalom különböző rétegei, de a különböző kultúrákat kitermelő társadalmak között is. Nagymértékben hozzájárul ehhez a globalizálódás, amely a technika következtében elkerülhetetlenül bekövetkezik, és a korábban elszigetelten létező társadalmak és kultúrák ütközésének problémáját is előtérbe hozza. Fokozza a nehézségeket a technikai vívmányok előzmények nélküli megjelenése olyan helyeken, ahol nem alakulhatott ki a készség az egészséges befogadásra, és mellékhatásai között a túlszaporodás tovább súlyosbítja a sokasodó negatív környezeti hatásokat. Ugyancsak a technikának köszönhető, hogy az információ-technológia robbanásszerű fejlődése miatt minden hír szinte akadály nélkül terjed (az álhírek is), de ezek feldolgozására, helyes értelmezésére az emberek még nem állnak készen. Ugyanakkor a globalizáció pozitív hatásaként a problémákat, igazságtalanságokat és egyenlőtlenségeket egyre kevésbé lehet elkendőzni és figyelmen kívül hagyni, ami óriási hajtóerőként azok megoldása felé kényszeríti a politikát.

A tőke használatának a társadalmat és a fejlődést segítő természetével ellentétes a pénz segítségével elkövetett, öncélt szolgáló erőszak, aminek felismerése egyre tömegesebbé válik. Az igazságtalanságok létének és természetének tudatosulása sürgetővé teszi a pénztőke működtetésének szabályzását, a pénzzel és a hatalommal való visszaélés hatékony korlátozását, és ezzel a kapitalista társadalmi rend átértékelését. Ezt viszont nem lehet véghezvinni anélkül, hogy a kor és a társadalmi történések egyéb kritikus kérdéseiben ne tennénk rendet. Bármiféle kiagyalt új, kipróbálatlan, ezért nagy valószínűséggel megvalósíthatatlan társadalmi rend felé történő, "világmegváltó" próbálkozás a történelem szemétdombján végzi, ahogy azt a közelmúlt tragikusan figyelmeztető eseményei már megmutatták. A kapitalizmusnak aligha van olyan alternatívája, amelyhez a jelenlegi társadalom teljes felszámolásával, lerombolásával lehetne eljutni, azonban változatlan formája és gyakorlata már egyre kevésbé fenntartható. Alapvető hajtóerői mai tudásunk alapján is megfelelnek a fejlődő emberiség elvárásainak, azonban működésének körülményeit a kor követelményeihez kell igazítani, amelyek között az egyén és a társadalom elvárásai meghatározó szerephez jutnak.

Emberiség válaszúton

Változó társadalom