Fórum     Blog     Társalgó     Visszajelzés         Home

Társadalmi veszélyforrások

A társadalom jelenét és pozitív jövőképét ma többirányú fenyegetettség jellemzi, ezek között a kapzsiság, a hatalomvágy és a helytelen gondolkodás a legsúlyosabbak. A kapzsiság legszélesebb megjelenési formája a szabályozatlan, vagy nem kellően szabályozott kapitalizmus és a belőle kifejlődött fogyasztói társadalom, amely a "nyugati" társadalmakban nem csak létformánk, hanem mentalitásunk, erkölcsünk meghatározó tényezője. A legjelentősebb előrehaladást felmutató országokra jellemző, hogy technikai fejlettségük rohamosan növekszik, ám a társadalom fejlődése mintha kisiklott volna. Az életstílus, a gondolkodási mód, a fő életcélok és az elterjedt tevékenységi és viselkedési formák sok tekintetben elszakadnak a hosszú távú fejlődés követelményeitől, de az erkölcsi, társadalmi, együttélési normák is hozzáidomulnak az egyre szélsőségesebb üzleti elvárásokhoz és módszerekhez. 

A kapzsiságnak, mint negatív tulajdonságnak méltó párja a hatalomvágy. Ahol az emberi értékek és normák nem számonkérhetőek, vagy szabályozó hatásuk nem érvényesül hatékonyan, a társadalmi békéhez vezető folyamatok hiánya szélsőségeket eredményez, kedvezve a hatalomvágy térhódításának. A hatalomvágy a bonyolult demokrácia-szabályok hatására közszereplési motivációvá alakul, aminek kontrollját ideig-óráig ki lehet iktatni. Az erre szolgáló módszerek folyamatosan megújulnak aszerint, hogy milyen mértékben lepleződnek le és válnak hiteltelenné ill. hatástalanná. Ez utóbbi folyamat a politikában éppúgy megfigyelhető, mint az ideológiák harcában: az új vagy modernizált, átalakított pártok és eszmék megnyerik a társadalmat vagy egyes rétegeit, az ígéretek azonban többnyire nem teljesülnek, ami elvezet a kiábránduláshoz. 

Tapasztalatainkra figyelve, helyes gondolkodással aránylag gyorsan juthatunk megfelelő következtetésre, de az emberek jelentős részét korlátozzák saját előítéleteik. Ezek egy-egy ideológia ellenszelében, igazi érdekeink felismerésének elmaradása, vagy a következmények téves megítélése miatt gondolkodásunkat eltorzítják, meggyőződésünket helytelen, káros irányba terelik. A helyes gondolkodásnak vannak jól körülhatárolható szabályai, azonban - fejlett technikai civilizációnk korában is - ezek elég kevéssé ismertek, elfogadottak, ráadásul érzelmeink és reflexeink gyakran vezetnek minket zsákutcába. Erre alapozva persze sok szándékos kísérlet születik is annak érdekében, hogy egyes körök érdemtelenül nyerjék el bizalmunkat és támogatásunkat.

Ha rosszul döntünk, senki mást nem hibáztathatunk, mert a társadalom nem minden területen ítéli el a kapzsiságból vagy hatalomvágyból történő félrevezetést, ahogy ezt nap mint nap tapasztaljuk. A jog által minősített, büntetőjogi következménnyel járó esetek csupán egy részét képezik a szándékos, valamilyen értelemben erőszakosnak minősülő félrevezetés számtalan formájának. Igy a politikai színtér bűnözői is csak ritkán nyerik el büntetésüket. A jog mentségére szól, hogy emberi, szellemi termék, ezért nem tökéletes, ahogyan a kérdések megítélése sem mentesíthető a törvényhozók és a törvényalkalmazók gondolkodásmódjától. 

Mindennapjaink és jövőnk is függ attól, hogy olyan gondolkodásmódot alakítsunk ki, amelynek segítségével minél gyorsabban felismerjük a minket érő befolyásokat, és el tudjuk dönteni, hogy milyen mértékben áll ez összhangban személyes és közérdekeinkkel. Támogatásunk alapvető feltételének tekintjük, hogy az előnyös és a hátrányos következmények egyenlege ne billenjen aránytalanul negatív irányba, de ehhez valódi és jogos érdekeinket tisztán kell ismernünk. Ahogy a kívülről belénk sulykolt érzelmek, úgy a megmerevedett és képmutató, korlátozott érvényű vagy meghaladott eszmék és ideológiák követése vagy figyelembe vétele sem javít gondolkodásunk minőségén.