A gondolkodás dimenziói

A valóság általunk érzékelt három térbeli dimenziójából bármelyik elhagyásával kétdimenziós világot kapunk, aminek egyszerűsítő modellként való használata a természet számos jelenségénél jól bevált. A gondolkodásban is vannak létező/figyelembe veendő nézőpontok, amelyeket a dimenziók megfelelőjeként képzelhetünk el, itt azonban valamely dimenzió elhagyása sokkal kevésbé vezet jól használható vagy értelmezhető képletekhez. A gondolkodás a természeti jelenségeknél általában lényegesen bonyolultabb dolog, tisztán matematikával nem leírható, ami egy egyszerűsítő (de a lényeget tükröző) két dimenziós tudományos modellezésnél alapfeltétel. Egysíkú gondolkodásról beszélünk, ha gondolkodási modellünk nem ölel fel minden lényeges nézőpontot, utalva annak feltételezett helytelenségére.

Az ideológiák látszólag egy újabb dimenziót adnak a gondolkodáshoz azzal, hogy a valóságban nem létező erőket, hatásokat tételeznek fel, akár megszemélyesített vagy körvonalazatlan formában, akár valamilyen társadalmi hatóerő vagy mindenek feletti elsőbbséget igénylő eszme alakjában. A valóság viszont ennek az ellenkezője: az így remélt egyszerűsítés éppen a teljes körű gondolkodás dimenzióit szűkíti, ezért az ideológiákra alapuló gondolkodás is egysíkú. (Ezzel az így gondolkodók természetesen nem értenek egyet és nem fogadják el, de a különböző ideológiák torzító hatása sem egyforma.) Ahhoz, hogy az egysíkú gondolkodás elkerülésével  a lehető leghelyesebb álláspontot alakítsuk ki és megfelelő döntéseket hozzunk, a kérdést a lehető legtöbb irányból kell megközelítenünk. Egyszerűsítésekre persze így is szükség van, de azok ésszerűsége, indokoltsága további ellenőrzést igényel, ami az ideológiák követése közben automatikusan elmarad. 

Bármely döntéshez megvizsgálandó szempont a témakör aktualitása és jelentősége, a lehetséges hatások reális felmérése. Jelentéktelen kérdésekben káros a környezet figyelmének kikényszerítése, fontos problémakörökben pedig ésszerű döntést nem lehet hozni a körülmények és következmények széleskörű elemzése és az érintett közösség bevonása nélkül. A társadalmat érintő ügyekben különösen fontos, hogy kizárólag minket érintő, önző szempontok ne befolyásoljanak minket, kivéve, ha figyelmen kívül hagyásuk aránytalanul súlyos hátrányokkal járna számunkra. A másoknak jelentős negatív következményeket okozó, egyoldalú megoldások szintén rossz döntést jelentenek. 

A szóbajövő számos megfontolás között léteznek olyanok, amelyek ellentétes hatásokat eredményeznek, ezért ezek egymással szembeni arányának, súlyozásának módja alapvetően befolyásolja gondolkozásunk minőségét. A nem várt következmények kiküszöbölésében is hatékony lehet a nyilvánosság, ami fel nem ismert dimenziókkal járulhat hozzá a mérlegeléshez. A közgondolkodás demokratizmusa jogokat és kötelezettségeket is magába foglal, amelyek között nem válogathatunk kedvünk szerint. Hasonló a helyzet a jóhiszeműséggel, a kölcsönösséggel és az azonos bánásmóddal is. Nem mellőzhető a másokkal szembeni tolerancia és megértési szándék, azonban az ezekkel való visszaélés szándéka feljogosít az arányos ellenlépésekre.

Civilizációnk, amely a gondolkodás alapvető színtere, az egyénen kívül tartalmazza a különböző szintű és nagyságú közösségeket és magát az emberi társadalmat. Mai, jól megalapozott felfogásunk szerint az emberek közötti genetikai alapú különbségek nem számottevők, ezért jogaik között sem lehet különbség. A közösségeknek is vannak jogaik, amelyek akár ütközhetnek is az általános emberi jogokkal vagy más közösségek jogaival, ez viszont nem indokolhatja a velük szembeni erőszak alkalmazását. Minden területen érvényes az önrendelkezés szabadsága, aminek korlátja a másoknak okozott hátrány, ebből viszont az arányos védekezés joga is következik. A gondolkodás két fontos irányát tehát az emberi és közösségi jogok jelentik, amelyek saját körükben hatályosak, a körök közötti látszólagos ellentmondások kezelésére pedig további megfontolásokon alapuló, elsőbbséget biztosító jogok érvényesek. Írott (jogrendszerekben meghatározott) és íratlan (erkölcsi jellegű) jogokat különböztetünk meg, amelyek kényszerítő ereje közötti viszony az adott társadalom demokratizmusára is jellemző.

A demokráciával ellentétben állnak azok a kísérletek, amelyek a gondolkodás eltérítésével önös célokat kívánnak megvalósítani. Erre nem csak a direkt fizikai erőszak teremt lehetőséget: ugyanilyen hatással jár a társadalom sebezhetőségét nagymértékben növelő, anyagiakat előnyben részesítő természetünknek, hiszékenységünknek és az ideológiáknak való kitettségünk. Ha tudatában vagyunk ennek, a gondolkodás egy újabb dimenzióját ismertük fel, és a valóságnak ezt az oldalát feltárva már nem amiatt kell aggódnunk, hogy nem vesszük észre, ha gondolkodásunk esetleg valahol végzetesen félresiklott.

A fizikai világot jellemző térbeli irányok mellett időbeli kiterjedést is számon tartunk, ami a gondolkodás dimenzióinak ugyanígy alapvető része. Döntéseink célja a jövő alakítása, azonban az idő figyelembevétele (különbségtétel a múlt, jelen és jövő, annak körülményei, tanulságai, követelményei és céljai között) a gondolkodás minőségét is alapvetően befolyásolja. Ennek része a jövőért tudatosan végzett tevékenységünk, a jövőben való gondolkodás, amely a fejlődés döntő kritériuma.

Gondolkodásunk

A gondolkodás fejlődése