Politikai hiánybetegség

A mai magyar baloldal szimpatizánsai szinte kizárólag "baráti" forrásokból tájékozódnak, beleértve a bennfentesektől származó "tiltott gyümölcsöt", a különösen veszélyes suttogó propagandát is. Ez a helyzet - az egyoldalú táplálkozáshoz hasonlóan - rendellenességhez vezet, ami a szellemi teljesítmény speciális irányú romlásával jár. A politikai hiánybetegség oka azoknak az információknak a hiánya, amelyek csak a számukra rivális forrásokban érhetők el, azonban az említett réteg - részben saját elhatározásából, részben az általa fogyasztott sajtó- és egyéb információs termékek hatására - távol tartja magát tőlük. 

A "rivális" média a világ és a valóság olyan részleteit tárja a fogyasztók elé, amelyek egyáltalán nem vagy csak cenzúrázva, sőt torzítva, meghamisítva jelennek meg az ellenzéki forrásokban, holott a valóság teljes érzékeléséhez nélkülözhetetlenek. Mindez nem azt jelenti, hogy a valóság egyik részét a sajtó egyik, másik részét a másik fele tartalmazná, ahogyan az sem feltétlenül igaz, hogy a két sajtó ugyanúgy - elhallgatóan - viszonyul a számára kedvezőtlen információkhoz. Sokkal inkább az a helyzet, hogy a baloldali sajtó szándékai szembe mennek valós érdekeinkkel, mert idegen hatalmakat szolgálnak. Emiatt az általuk közvetített "valóság" egyoldalú, gyakran kitalált és hazugságokon alapszik. 

Egyáltalán nem meglepő, hogy az emberi viselkedési mintákat tekintve a hiánybetegség összekapcsolódik az egoizmusnak azokkal a formáival, amelyek az elit - plebs társadalmi megosztást részesítik előnyben. Baloldali sajtókörökben elhangzott már, hogy az újságírás baloldali műfaj, ehhez hasonlóan a civil és a független jelzőket is magától értetődően baloldalinak kell érteni. Ide kapcsolható a kettős mérce használata és a politikai korrektség kisajátítása, de általában a jogok és kötelezettségek, az egyenlőség eszméjének sajátos értelmezése is. 

Nehéz eldönteni, hogy a hiánybetegségnek további forrása vagy tünete a logikus, következetes gondolkodás hiánya, amivel olyan politikai célokat és módszereket találnak ki, amelyek miatt nem csak a józan ésszel, hanem az evolúció alapvető törvényeivel és módszereivel is szemben találják magukat. Mindenesetre jó táptalajt ad ehhez a természet és a tömegek magas reakcióideje, aminek következményeként a történelmi léptékben újdonságnak számító eszmékről csak lassan derül ki, hogy orvosság helyett méregként hatnak az emberekre és a társadalomra egyaránt. A járványokhoz hasonlóan viharos sebességgel terjedő téveszmék valós természetének felismeréséig ezért olyan hosszú idő telik el, hogy közben az elferdített, kicsavart gondolkodás szabadon pusztítva végzetes károkat okoz.

A politikai hiánybetegség a látást, hallást és az agyat is megtámadja. Ennek köszönhető, hogy a kialakuló káros jelenségek a fertőzöttek számára hosszú ideig érzékelhetetlenek maradnak, de tudatosulásuk után sem indulnak be azok a természetadta védekező reflexek, amelyek az agy mélyebb rétegeiből származnak. A függetlennek és civilnek mondott média által terjesztett virtuális valóságra azonban azonnal rezonálnak és szorgalmasan ismételgetik az ott elhangzó, mások számára emészthetetlen tartalmat. 

A jelenség mentális problémákat is okozhat. Az érintettek nézeteik védelme közben az ellentétes oldalon állókat minősítve használnak olyan erős jelzőket és kifejezéseket, amelyek a közfelfogás szerint súlyosan emberiség-ellenes tevékenységgel állnak összefüggésben. Szélsőséges esetekben az obszcén tartalom gyakori használata is megjelenik, ami neurológiai szindrómának minősül. 

A politikai hiánybetegség mértéke gyakran eljut odáig, hogy a fertőzöttek a veszettség jeleit kezdik mutatni. Kezdetben megtévesztő szelídséggel a közelünkbe férkőznek, aztán eluralkodik rajtuk a pusztítás ösztöne, és az emberi magatartási gyakorlatot teljesen levetkőzve válogatás nélkül harapnak bele mindenbe és mindenkibe. Zombihordaként törtetnek keresztül a civilizáción, az élet és az értelem legvégső állásait sem kímélve. Nem egy új, forradalmi mutációt hordoznak, ahogy magukat látni és láttatni szeretnék, hanem egy végzetes vírust, amit addig kell megfékezni, mielőtt mindent elpusztítanak.

Egyfajta hiánybetegségben mindannyian, talán az emberi faj születésétől kezdve érintettek vagyunk. Az emberiség kezdeti történetében a hiányérzetet a környezetünket uraló erők mibenlétének titokzatossága keltette, amit az ébredő képzelet termékeivel igyekeztünk ellensúlyozni. Az elmúlt hosszú évezredekben ehhez alkalmazkodva immunrendszerünk egy természetes és automatikus védekező reflexet alakított ki tudatunkban, amely már azelőtt képes felvenni a harcot az életidegen gondolatokkal, mielőtt azok tudatosulnának. Ez a képesség a józan ész, ami persze mindenki számára egy kicsit mást jelent, de társadalmi szinten már elég egyöntetűvé vált.

Egészségesen működő elme esetén kicsi annak a lehetősége, hogy a tudáshiányból betegség alakuljon ki, mert a megismerés iránti vágyunk ezt nem engedi. A politikai hiánybetegség ezt az emberi ambíciót is megtámadja, ennek következménye a valóság iránti közömbösség. Pótlására a mindenek fölött uralkodó ideológia kiismerhetetlennek látszó csavarai szolgálnak, amelyek nem ritkán csupán a valóság tagadását jelentik, hirdetőinek és követőinek gyűlöletéből táplálkoznak. Ezért lehetséges, hogy a különös köldökzsinóron keresztül megdöbbentő mértékű befolyásolást tudnak elérni azok, akik megfelelő képességekkel és anyagi háttérrel rendelkeznek. Igy tudják érvényesíteni titkolt, önző, társadalom- és életellenes szándékaikat, a józan ésszel ellentétes terveiket, miközben a jószándék és humanitás álarcát tartják maguk előtt.

Emberiség válaszúton

A politika útvesztői

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.