Fórum     Blog     Társalgó     Visszajelzés         Home

Tudat, túlélés és érdek

A tudat az evolúció révén, annak magas fokán kialakult, fiatal létállapot, amellyel az élőlények számos faja rendelkezik, de csúcsán kétségtelenül az ember áll. Életünket, fennmaradásunkat tehát nem elsősorban a tudatnak köszönhetjük, noha az ember esetében nagymértékben hozzájárult az emberi faj túléléséhez. Az élővilág legfontosabb jellemzőjének azonban semmi köze a tudathoz, mert a DNS jelenléte révén biztosított szaporodási képesség az, ami nélkül maga az élet sem létezne. Ez az alapja a túlélési képességnek is, amely az evolúció során alakult ki és a legfontosabb ösztönné vált. Az evolúció történetében számolatlanul bekövetkezett kihalási események azonban a DNS által biztosított szaporodási képesség elégtelenségét bizonyítják, ezért a túlélési ösztön az élet fenntartásának, megőrzésének további eszközévé vált (aminek hordozója viszont maga a DNS szerkezete). 

A tudat megjelenése is a fennmaradást szolgálta, amivel a fajok korábban nem tapasztalt helyzetekben is képessé váltak a túlélésre. Az ember éppen a tudatnak köszönhetően volt képes a gyors alkalmazkodásra olyan környezetben és körülmények között, ahol más fajok kihaltak. A tudat elsődleges szerepe tehát a túlélési ösztön gyakorlásához szükséges képességek fokozása, az élet fennmaradásának minden eddiginél hatékonyabb biztosítása. A tudat hordozójának genetikai alapjai szintén a DNS-ben kódoltak, tartalmát azonban tanulás révén nyeri el, ezért örökölt ösztöneinkkel képes szembefordulni. A gondolkodás képessége lehetővé teszi egyebek között a túlélési ösztön elnyomását, az életösztön semlegesítését, ezáltal magára a fennmaradásra jelent veszélyforrást. Különös jelentőségű ez akkor, ha a jelenség nem csak az egyedi ember szintjén, hanem társadalmi méretekben jelentkezik. Ebben az esetben a tudat eredeti funkciójával ellentétes használatát már semmi más nem képes ellensúlyozni, mint maga a tudat, amely saját helytelen működését is képes felismerni és kiiktatni. Ennek kiváltója lehet az életösztön is, a sorsrontó gondolkodás kiigazítása azonban csak a tudat szintjén lehetséges. 

A tudat megítélésében nagyon elterjedt felfogás a gondolkodás uralkodó szerepének, egyedüli fontosságának túlhangsúlyozása, a jövő kizárólagos alakító tényezőjeként tekintése. Ugyanakkor történelmi példák mellett bizonyos, a jelenkor sokak számára megdöbbentő jelenségei is arra figyelmeztetnek, hogy a tudat egyes termékei magára az emberiségre rendkívül veszélyesek. Elég, ha a korlátok nélküli emberi tevékenység környezeti következményeire, vagy az erőszakra épülő fegyverkezési verseny végső termékére, a nukleáris fenyegetettségre gondolunk, de ezek mellett nem elhanyagolhatók a nyugati kultúra önpusztító ideológiai kilengései sem. Ez utóbbi különösen tisztán mutatja, hogy a nem körültekintő gondolkodás valódi, végső érdekeinkkel szembeni vakságra és az önveszélyes viselkedés ösztönzésére alkalmas, a túlélési ösztönt is háttérbe szorítva. Mindez annak a jele, hogy a tudat mellett megkerülhetetlen fontosságú a fennmaradást biztosító érdekünk, mint a túlélési ösztön tudatosult formája. 

Az érdek általános értelemben egyike a leghatásosabb cselekvési motivációinknak, függetlenül attól, hogy tudatosul vagy tudat alatti formában van jelen. Az állatvilágban is létező motiváció csupán az emberben fogalmazódik meg érdekként, de ezzel a társadalom viselkedésének bonyolult szövedékévé vált. Pótolja, kiegészíti vagy felváltja azon ösztönöket, amelyeket a társadalmi létezés során át kellett értékelnünk. Új motívációkat hoz létre, amelyekkel az emberek társadalmi alkalmazkodásukat, sikerességüket teljesebbé tudják tenni. Ugyanakkor - az egyedi emberhez hasonlóan - magának a társadalomnak más érdekei is vannak, amelyek között a sikeresség éppúgy alapvető, mint a túlélés. Mindkét tényező a jövő kulcskérdése, a kellően kontrollált, tudatos lét alapja. Az érdek nélküli tudat csupán a szárnyaló, de idealisztikus, nem valóságalapú gondolkodás terméke, nem életképes, nem fenntartható. Az érdekek sokféleségében a társadalmi lét összhangjának biztosítása legalább olyan fontos, mint a jogosnak ítélhető egyéni érdekek figyelembe vétele.

Az evolúció évmilliárdokon keresztül úgy működött, hogy a túlélési képesség kényszerítő módon volt jelen az élet alakulásában. A tudat megjelenése ezt a helyzetet megváltoztatta, így a túlélés az ember szándékaitól vált függővé. Az emberi faj megjelenéséig a bioszféra alakulása külső tényezőktől függött, innen kezdve a létet fenyegető veszélyforrások kiegészültek egy beépített tényezővel. Ez az ára az alkotó tudatnak, a technikai civilizációnak. A mi döntésünkön múlik, hogy lesz-e jövőnk, és az milyen lesz. A természet elengedte a kezünket, az emberiségnek fel kell nőnie a rá váró feladatokhoz. Ha erre nem képes, akkor alighanem mi is a Nagy Szűrő áldozataivá válunk. Nem korszakos és nem is történelmi pillanatokat élünk, hanem az igazi nagy erőpróba vár ránk, ami az Univerzumban további helyet biztosít számunkra, vagy a lét salakjává változtat bennünket, ha nem vagyunk képesek a túlélés ösztönét mindenek feletti társadalmi érdekké tennünk.

A tudatról

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés