Az ateizmus időszerűsége

Az időszerűség kérdése meglehetősen összetett, egyebek között magába foglalhatja az indokoltságot, a szükségességet és hasznosságot, vagy a sikeresség alapfeltételeit. Igy az ateizmus esetében is számos vonatkozásban vizsgálhatjuk az időszerűség kérdését, aminek végeredménye - a vizsgálati szempontoktól függően - széles skálán mozoghat. A fogalmat helyesen értelmezők számára nem kétséges, hogy az ateizmus létrejötte történelmi szükségszerűség, de nem mindegy, milyen tartalommal, milyen tulajdonságokkal ruházzuk fel és mely megnyilvánulási formáját tekintjük sajátunknak. Az ateizmus agresszív, támadó, gyűlölködő fajtája az egyik legprimitívebb és legkevésbé hasznos vállfaj, távlataiban aligha tekinthető a fejlődés fenntartható módszerének. A vizsgálódó, tárgyilagos, összetett értelmezésre épülő pozitív ateizmus viszont nem csak a helyes gondolkodás alappilléreként kap helyet, hanem az emberiség jövőjének formálásában is döntő szerephez kell jutnia. Elég, ha a vallások uralta társadalmak kibékíthetetlen szembenállásának megtapasztalt és várható következményeit tekintjük, amelyeket lényegéből fakadóan egyedül képes kiküszöbölni. 

Az ateizmus megítélésével kapcsolatban súlyos szélsőségekbe ütközünk. Ennek okait kutatva az elterjedt nézetek között rögtön szembeötlik, hogy a közfelfogásban gyakori a negatív felhang, ami az ateistaként számontartott közszereplők, hangadók mentalitásának, egyebek között egyes ideológiák ösztönszerű, kritikátlan követésének következménye. Ebben jelentős mértékben szerepet játszik az ateizmus szó tagadó jelentése, amely elveszi az erejét annak a mögöttes tartalomnak, hogy valójában a tudati fejlődés döntő állomásáról van szó, olyan minőségi ugrásról, amelynek elismerése ma még korántsem kiteljesedett, de törvényszerűsége - a demokráciához hasonlóan - történelmi léptékben mutatkozik meg. Ellene nem utolsó sorban az a tehetetlenségi erő hat, ami a jelenségnek is nevet adó idealisztikus-transzcendentális gondolkodást fenntartja. Nem kétséges, hogy a pozitív ateizmus gondolatainak elterjedését egy alkalmasabb elnevezés sokban segítené, ami nem a vallás elutasítására alapszik, hanem a gondolkodás új minőségére utal és ösztönöz. Ez azonban csak a téma tabu jellege miatt lefojtott társadalmi kommunikáció felújításával, a lelkiismereti szabadság tiszteletben tartásával valósulhat meg megnyugtatóan. 

A különböző ideológiák befolyása alatt kaotikussá vált köztudatban egymásnak látszólag gyökeresen ellentmondó gondolatok és tendenciák kapnak helyet, és mindez az egyéni gondolkozásban is megjelenik. Nagy szerepe van ebben annak, hogy az emberek ösztönösen fogadnak el olyan sugalmazott alapelveket, amelyek aztán - érvényességüktől és hasznosságuktól függetlenül - egész mentalitásukat meghatározzák. Nagymértékben javul a gondolkodás minősége, ha mind az alapelveket, mind a belőlük levonható következtetéseket, és saját hozzáállásunkat is azok összefüggéseiben, saját jól felfogott és jogos érdekeink, valamint az együttélés társadalmi elvárásai szerint gondoljuk át, leszámolva a gyűlölködéssel és egyéb szélsőséges indulatokkal. Igy lehet megszabadulni a káros berögződésektől, a múltból ránk maradt, de ma már sok területen hátrányos ösztönös viselkedés kényszerétől. Ez a felfogás vezet el egy olyan gondolkodásmódhoz, amelynek mentén a rendelkezésre álló lehetőségekből nagyobb biztonsággal találhatjuk meg a legjobb döntéseket, amire szükségünk van az egyre szélsőségesebbé, veszélyesebbé váló társadalmi és politikai életben. 

Azok az ideológiák, amelyek minden helyzetben teljes és maradéktalan azonosulást várnak el dogmává merevedett alapelveikkel, akkor válnak végletesen károssá, amikor a kritikus helyzetekben - a meggyőződés hamis érzete miatt - nem hajlandók, de nem is képesek a reális, ugyanakkor más utakhoz vezető gondolatokat, a józan ész érveit  elfogadni, de még megfontolni sem. Hasonló csapdával néznek szembe az ateisták is, mert az érthetetlenné torzult, sokuk által mégis egyedül helyesnek vélt liberális eszmével szembenálló, történelmileg helyes válaszok ma gyakran járnak együtt az ateizmussal való szembehelyezkedéssel, az általa megtagadott vallás fontosságának hangsúlyozásával. Az ateizmus és a szürreálissá vált liberalizmus összekapcsolása nyilvánvalóan helytelen, ezt a felfogást azonban a balliberális oldal közismert nézetei generálják. A pozitív ateista gondolkodás nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy eszmeisége élesebb ellentétben van a szürliberális célokkal és magatartással, mint azzal a politikai alternatívát adó, de a vallásosságot támogató mentalitással, amely a korkérdésekre adott válaszai alapján jóval közelebb áll a józan észhez és tényleges érdekeinkhez.

Az elvakultan kereszténygyűlölő politika elsősorban nem a vallást, a gondolkodás és a hit irracionális formáit vette célba, hiszen maga is döntően ezekre a jellemzőkre épül. Magát a keresztény világban kialakult kultúrát, életmódot, civilizációt, hagyományainkat, történelmi emlékeinket, közösségeinket, normáinkat támadja, sőt a vallásukat nyíltan vállalók mellett mindenkit, aki nem fogadja el világrontó terveiket. Ezért a mérlegelés eredménye nem lehet kérdéses: a józanul gondolkozó, de nem vallásos embereknek a vallással kapcsolatos nézeteik elsőbbségét zárójelbe téve (de nem feledve) az életidegen eszmék ellen kell elsőként állást foglalniuk. Akkor is ezt kell tennünk, ha vallásos embertársaink jelentős része - a pusztítás miatt érzett jogos felháborodásában - az elkövetőkkel azonosítja az ateizmust és revansot akar venni rajta, sőt akkor is, ha ez már nem szórványos jelenség, hanem vallási restaurációs kísérlet irányába tolódik el. Ez ellen szót kell emelni, ami viszont csak akkor lesz több pusztába kiáltott szónál, ha nem fenyegeti a hívőket, és  megfelelő, valódi civil szervezeti formák, támogató média áll a pozitív ateizmus mögött. 

Emberiség válaszúton

Hitkérdések

Ateizmus

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés