A hierarchiától az anarchiáig és vissza
A hatalomhoz fűződő viszony nem mentes a szélsőségektől, ahogy azt az emberiség történelme mutatja. A címben szereplő két ellentétes alternatíva - elnevezéseikkel együtt - több ezer éves múltra tekint vissza. Az ókori birodalmakban élő emberek - túlnyomó többségben alattvalók - természetesnek, isteni eredetűnek vették a társadalom megosztottságát, az uralkodókat pedig az istenek leszármazottainak gondolták. Innen ered a "szent hatalom" gondolata, a hierarchia szó eredeti jelentése. Egyes helyeken máig él a kasztokon alapuló társadalmi berendezkedés, amelyben a vallási tanításból eredő szokásjog alapján a különböző rétegek keveredése tilos és akár halállal is büntethető.
Az anarchia azokban a társadalmakban jelent meg először, ahol a demokrácia már teret nyert (eltekintve attól, hogy a végsőkig elkeseredett tömegek maguk is először a hatalmat szeretnék eltörölni). Az ideológiai értelemben vett anarchia a hatalom szükségtelenségét, káros voltát, hatalomnélküliséget hirdet, ami - magas szintű erkölcsi gondolkodásra alapozva - akár egy társadalmi berendezkedés alapja is lehet, legalábbis hirdetői és hívei szerint. A mai kor gyakorlatában mindkét szélsőség jelen van, de értelmezésük különböző mértékben kiszélesedett. A hierachia kifejezés jelentése erősen átalakult: a bármilyen értelemben vett rend alapját képező felépítést, logikát is szimbolizálja. Ebben a megközelítésben az anarchia is változott, értelmezése kiterjed bármiféle, szerkezetet igénylő rend elutasítására, gyakorlatilag az egyedi gondolkodásmód és szabadság mindenek fölötti elsőbbségére.
Abban a korban, amikor a demokrácia mint társadalmi eszmény vált általánossá, érdekes módon megváltozott a két fogalom megítélése is. Felismertük, hogy egy állam szerkezet nélkül, végrehajtói lehetőségek és egyáltalán együttélési kötelezettségek nélkül magától és menthetetlenül süllyed a megsemmisülésbe. Ezzel szemben a jó célért, jó gépezetként működő hierarchia nem az emberek közötti erőszakot szolgálja, hanem a demokrácia működését biztosítja. Az anarchisztikus gondolkodás mai példái ember- és társadalomellenesek, míg a hierarchiára az életnek egyre több területén van szükség, mert az emberek, a társadalom fejlődését, boldogulását, az emberiség jövőjét ez teremti meg.
A különböző ideológiák és kultúrák más-más szemszögből, kizárólagos szemlélettel vizsgálják az ember és a társadalom mozgatórúgóit, ezért kibékíthetetlennek tűnő ellentétek alakulnak ki közöttük, miközben a történelemre eddig jellemző konfliktus-helyzetek is átalakulnak. Az országok, birodalmak közötti összecsapások mellett/helyett nehezebben körvonalazható, határokon átívelő, értékrend alapján szerveződő közösségek között jön létre a konfrontáció, a nyílt fegyveres összecsapásokat sokkal közvetettebb eszközök váltották fel, maguk a szándékok sem fejeződnek ki direkt módon. Ennek részben az az oka, hogy a történelmi példák nyomán létrejött háborúellenesség a hagyományos háborúktól távoltartja a szembenálló feleket. Olyan szereplők is megjelentek, akik nem köthetők országokhoz vagy birodalmakhoz, de gazdasági erejük révén igényt tartanak a világ irányítására, és ehhez - az anarchia mellett - eddig nem tapasztalt módszereket vetnek be. Ezek felismerése és az ellenük történő védekezés kialakítása sok időt vesz igénybe, eközben pedig a láthatatlan háború továbbra is szedi áldozatait.
A mai társadalomban a hierarchia funkciói az életünket helyes irányba mozdító elvek és érdekek feltárásával, egymáshoz fűződő viszonyuk megértésével, fontossági sorrendjük kialakításával teljesedhetnek ki. Fel kell ismernünk, hogy értékeink és érdekeink között vannak erősek és kevésbé erősek, számos közöttük egymással ellentétes cselekvésre ösztönöz bennünket. Valamely cél eléréséhez különböző utak vezetnek, ezek között éppen az elvek/értékek és érdekeink közötti értelmezési, fontossági, elsőbbségi viszonyok hierarchiája alapján lehet választani. Az ember nem mindig képes arra, hogy mindezt ösztönösen tegye, ahogy a helytelenül kialakult értékrend is okozhat súlyos következményeket. A társadalomnak ezért tudatosan kell törekedni egy olyan hierarchia kialakítására és követésére, amely saját magunk és jövőnk szempontjaira épül. Eközben az egyéni szabadság sem szenvedhet csorbát, határait azonban az együttélés normáinak demokratikus hierarchiája alapján meg kell szabni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés