Fórum     Blog     Társalgó     Visszajelzés         Home

Kereszténység vs. iszlám

A kereszténység és az iszlám vallásként és világnézetként is alapvető társadalom-alakító irányzat, amelyek sok évszázadon keresztül szembenálltak és küzdöttek egymással, ahogyan korunknak is meghatározó politikai tényezői. Előzményeik, szerepük, a világra gyakorolt hatásuk és befolyásuk egyaránt jelentősen eltérő. Mai szerepük összehasonlításából döntő történelmi tanulságok vonhatók le. 

Mindkét vallás a Közel-keleten jött létre, korban azonban jelentős különbség választja el őket. A kereszténység szerepe először Európában teljesedett ki, az iszlám terjeszkedésének iránya elsősorban Ázsia és Afrika volt (Európa eddig többé-kevésbé sikeresen tudott ellenállni). Előbbi térnyerését hosszú, többnyire üldöztetéssel járó időszak előzte meg, az utóbbi gyorsan hatalmi tényezővé vált keletkezése helyén. Első összecsapásaik során a kereszténység játszotta az agresszor szerepét, azonban nem sok idő kellett a tendencia átfordulásához: az iszlám a középkorban nem csak a spanyol területeken vált uralkodóvá, hanem Európa egy részét délkeleti irányból is hosszú időn át megszállta, és az valamilyen mértékben ma is a befolyása alatt áll. 

Mindkét kultúrkörnek változatos és ellentmondásos a fejlődésben betöltött szerepe, azonban a jelenkori helyzetben játszott szerepük teljes mértékben különböző. Az ókorban kialakult és magas szintre jutott tudományok művelése, a demokrácia korai formáihoz vezető társadalmi fejlődés a kereszténység elterjedése következtében csaknem ezer évre megtorpant, eredményeit részben az arab világ örökölte. Az iszlám megjelenése itt is negatív hatással járt, de míg a nyugati világban a hosszú sötét korszakot a tudomány és a technika újabb fellendülése követte, az iszlám mindmáig megragadt az erőszak bűvöletében.

A földrajzi felfedezések nyomán a nyugati civilizáció fizikai jelenléte nagymértékben kiszélesedett, ami számos esetben erőszakos terjeszkedéssel járt együtt. Mindez az iszlám terjeszkedésre ugyanígy jellemző, ez azonban többnyire sűrűn lakott, nagy történelmi múlttal rendelkező, a hódítóéval egyenértékű kultúrát birtokló területeken zajlott. A hódítások korában, Európában és az Újvilágban soha nem látott fejlődés bontakozott ki, az iszlamizálódott területeken viszont mindez elmaradt és a lakosság fejlődése megrekedt. 

Nem tudjuk pontosan, hogy milyen objektív okok játszottak döntő szerepet a mai helyzet kialakukásában, azonban szembetűnő különbségként fel kell ismernünk, hogy míg a muszlim vallás fizikailag lehetetlenné teszi az egyéniség és a személyiségi jogok kifejeződését, a nyugati világban az egyedi ember szerepe felértékelődött. Ez az egyéni vágyak és teljesítmények hajtóerejének felszabadításával megsokszorozta a társadalom teljesítményét, miközben a másik oldalon mindez elmaradt. Idővel a kereszténység mint civilizációs hajtóerő jelentősége erősen lecsökkent, és az egyéni jogok túlhangsúlyozása már magára a társadalomra és a civilizációra nézve is káros jelenségekhez vezet. Igy fordulhatott elő, hogy ezeknek a gondolatoknak a jegyében az emberiség fejlődésére veszélyes ideológiák és tendenciák fejlődtek ki, amelyek a nyugati civilizáció valódi értékeit, nagy vívmányait, de a biológiai lét evidenciáit is feláldoznák az egyéniség általuk kreált jogainak oltárán. 

A kereszténység hatalmának feltámasztása ma már csak a történelem tendenciáinak visszafordításával lenne lehetséges, és a különböző, vallásokon alapuló civilizációk ellentéteinek konzerválásával járna. Fel kell azonban ismernünk, hogy a nyugati civilizáció - a kereszténység jegyében és részben általa motiválva - alapvető fontosságú emberi értékeket teremtett, amelyet a mai iszlám gyökeresen tagad, és az individualitás szélsőséges, irracionális formái ebben jelentős mértékben a kezére is játszanak. Figyelmeztető és kijózanító hasonlóságot mutat közöttük a tolerancia hiánya, a másként gondolkodók visszautasítása, valamint a gyűlölettől átjárt hódító-leigázó motiváció. Ugyanakkor döntő, összebékíthetetlen különbség van az iszlám és a szélsőséges individualizmus között az egyéni szabadság - különösen az extrém, irreális gondolkodás által megtestesített szélsőségek - valamint a vallásosság megítélésében, ami a féloldalas koalíciót nem csak reménytelenné, hanem értelmetlenné is teszi. 

Kétségtelen, hogy a mai világ fő erővonalait a technika határozza meg, és ebben a keresztény kultúrából származó nyugati világ még ma is meghatározó szerepet játszik. A tudomány és technika teremtette meg azokat az eszközöket (fegyvereket és gyógyszereket is), amelyek megváltoztatták a világot és amelyekkel ma már az iszlám is rendelkezik, de a modern világot létrehozó szellem idegen maradt számára. A Nyugat hegemóniája egyre kevésbé tekinthető teljesnek, mert a világ jelentős része fogékonynak bizonyult a fejlődés iránt, ezt azonban az iszlám világ esetében annak morális ellenállása felülírta. A szembeszegülésnek valós és méltánylandó okai is vannak, amelyeket aránytalanul felerősít a hódító vallási ideológia.

A következmények nehezen kiszámíthatóak, mert az erőszakos és kegyetlen, de humánusra festett álarc mögé bújtatott ellenséges hatalmi törekvések szándékosan összekuszálják a levonható következtetéseket, félrevezetve minden, a helyzet átlátására törekvő szándékot. Ebben találkozik a nyugat által túlhajtott individualizmuson alapuló hatalomvágy az egyéni szabadságjogok túlhangsúlyozásából született, zűrzavaros, mindent tagadó, képmutató, relativizáló egyenlősdi szemlélettel, amelyek egymással összefonódva a kereszténység utáni nyugati világ legsúlyosabb válságjelenségét mutatják. 

 Az emberiség a különböző kultúrák szembenállása miatt fenyegető harcot nem vívhatja meg, mert ennek nyertesei aligha lesznek. A vallástól elszakadt, az erkölcsöt félreértelmező - félremagyarázó, láthatóan fékevesztett Nyugatnak és követőinek éppúgy önvizsgálatra van szüksége, mint a vallás béklyóját még mindig önmagán hordó, személyes önérzetében viszont ugyanilyen mértékben féktelen iszlám világnak. Valójában ez az igazi harc, amit a szembenálló feleknek önmagukkal kell lefolytatni, de siker esetén az eredmény nem pusztítás, hanem egy újabb világ feltárulása lehet.

Emberiség válaszúton

Alternatívák

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés