Fórum     Blog     Társalgó     Visszajelzés         Home

Az értelem tisztasága

A tudat és az értelem rokon tartalmú fogalmak, gyakran egymás helyett is használhatók. Nem vizsgálva a szóösszetételekben kialakuló jelentéseket, a tudat az idegrendszer állapotát, az öntudat és a tudatosság jelenlétét takarja. Az értelem a tudat működésének eredményeként az ismeretek megfelelő, célszerű használatát, vagyis a problémák, jelenségek felismerését, a megoldáshoz szükséges összefüggések átlátását, megértését jelenti. A tudat az ember személyiségéhez közelálló fogalom, az értelem - az emberből kiindulva, de ösztönös vislkedésétől kevésbé függve - a célszerűség irányába mutató, elvontabb gondolkodási rendszer. 

Az értelem emberhez kötődése nem csak eredetén, de hajtóerőin, hordozóján és céljain keresztül is megnyilvánul. Az értelem forrása az ember kialakulásában, fejlődéstörténetében rejlik, az emberi motivációk - az ösztönöket és érzelmeket, indulatokat is ideértve - jelenti a hajtóerőt. Az értelem ma még egyetlen hordozója az emberi agy, célja pedig maga az ember életének jobbítása, problémáinak megoldása, az emberi célok megvalósítása. E ponton több kérdés merül fel. Az agy és a pszichikum működését kellően megismerve, működhet-e az értelem az emberi kötöttségeknek kevésbé kitett módon is? Más szavakkal: az emberi örökség ma már kevésbé hasznos, de még mindig uralkodó elemei kiiktathatók-e az értelmet, a megismerést, fejlődést fékező tényezők közül? Tapasztalataink óva intenek attól, hogy elhamarkodottan ítélkezzünk emberi örökségünkről: ezeknek a problémáknak a megbízható, alapos körüljárása nem kerülhető meg. Jónéhány területen felfedezhettük már milliárd éves reflexeink, ösztöneink tudat általi felülírásának jelenségét, ami a civilizáció fejlődésével láthatóan fokozódik. Köztük nem várt, hátrányos, káros hatások is vannak, amire a jövőben figyelni kell, mielőtt súlyos problémákat okoznának. Ilyen a jóléti társadalmakban a gyermekvállalási hajlandóság drámai lecsökkenése, de a veszélyérzet társadalmi méretű tompulása, a védekezés szükségességének alábecslése is. 

Az értelemnek az emberi kötődésektől való mentesítése kapcsán további kérdések is felmerülnek. Nem elsősorban a mesterséges hordozóban működő intelligencia (bármit is jelentsen) megvalósíthatósága, hanem az emberi léthez kötődő hajtóerők és célok nélküli működtethetőség tartozik ide. Nem igazán kérdéses, hogy az emberi hajtóerők és célok modellezhetők-e a mesterséges rendszerekben (megfelelő hangolással és fékekkel kiépítve). A mesterséges értelem lehetséges működési területe az emberi környezetben való használaton jóval túlmutat. Ezeket a lényeket olyan célokra és olyan környezetben is használni lehet, amelyek emberi jelenléttel (felügyelettel vagy együttműködéssel) nem megvalósíthatók. Hosszú távon a gépi értelem tartós, teljes függetlensége viszont csak úgy biztosítható, ha az saját maga létrehozására is kiterjed, beleértve a programozási szabadságot az emberi prioritások vonatkozásában. Ha a gépi műveleti sebesség nyilvánvaló túlerejét tekintjük, akkor az ember hátránya - a gépekkel történő összehasonlításban - legalábbis fenyegetőnek tűnik.

Ez az a pont, amit nem lehet megkerülni, mert az egész emberiségre nézve halálos fenyegetést jelenthet. A kérdés felvetése még nem indokolt és a nagyon közeli jövőben aligha válik azzá, sokkal inkább hírnévre vadászó vagy fontoskodó szenzációhajhászás és kötelezőnek gondolt, de megalapozatlan vélemény-nyilvánítgatás miatt került a közvélemény figyelmébe. Ennek oka a feltárandó nehézségek, problémák és lehetséges megoldások hatalmasságán kívül a mesterséges intelligencia e vállfajának időszerűségében is rejlik: aligha fogunk a közeljövőben arra kényszerülni, hogy az autonóm értelem megvalósítására szükségünk legyen. Az emiatt elharapózott aggodalom indolkoltsága és időszerűsége eltúlzott azokhoz a tényleges veszélyekhez képest, amelyek valamiért mégis jóval kisebb mértékben érik el az ingerküszöböt: például az űrből fenyegető, soha nem látott katasztrófák, vagy a Föld befolyásolhatatlan geofizikája és megzavart klímaállapota. Ezen kívül jelentős részben az emberen múlik, hogy egyáltalán belekezd-e olyan tevékenységbe, ami esetleg emberpusztító robotok megjelenéséhez vezethet, mielőtt ezt a lehetőséget kellőképpen ki tudná zárni. 

Az értelem megtisztítása talán sohasem volt olyan aktuális, mint napjainkban. Tudatunk szennyezettsége a környezetszennyezéshez hasonlóan félelmetes méreteket öltött, de azzal ellentétben még nem jutottunk el arra a szintre, hogy megakadályozását társadalmi méretekben kívánatosnak tartsuk és globális mértékű védelmi rendszereket dolgozzunk ki. Addig, amíg ez a kérdés nem tudatosul a társadalomban, ilyen intézkedések nem is várhatók. Tudatunk, gondolkozásunk káros befolyásolása ma még büntetlenül megtehető, a józan ész elleni merényletek legálisak és láthatóan rengetegen próbálnak így hatalmi, gazdasági előnyökhöz jutni. Ezeknek az emberiségre, civilizációra gyakorolt negatív következményei azonban - a környezeti károkhoz hasonlóan - halmozódnak, egyre súlyosabb problémákat okoznak. Ezzel persze az értelem szennyezői nem számolnak, pedig saját tudatuk is egyre súlyosabban sérül és ebben az állapotban a tudatszennyezés korábban elképzelhetetlen csúcsait is nap mint nap döntögetik. Ahogy azonban a környezet állapota globális méretekben a figyelem középpontjába került, csak idő kérdése, hogy a tudatunk rendbetétele iránti igény hasonló átalakuláson menjen keresztül. Ki kell alakítani egy olyan kultúrát, amely gondot fordít az értelem megtisztítására, központi és személyes feladattá teszi annak elősegítését és nem engedi az értelmetlen vagy éppen önző érdekekhez kötődő károkozást. A tartós túlélésre és fejlődésre akkor lesz esélyünk, ha ez a kultúra a társadalmi morál részévé válik.

A tudatról

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés