Fórum     Blog     Társalgó     Visszajelzés         Home

Idealizmus és liberalizmus

Az emberiségnek mindig erős hajlama volt az idealizmusra, és ez ma sincs másképp, annak ellenére, hogy tapasztalataink nagyon gyakran mondanak ellent idealista várakozásainknak. Elvárásaink vannak környezetünkkel, embertársainkkal, önmagunkkal szemben, amelyeket egyfajta, általunk ideálisnak gondolt viselkedésmódra alapozunk, nemegyszer figyelmen kívül hagyva a partner valóságos gondolkodásmódját, az adott helyzetet és általában a realitást. Hasonló vonásokat mutatnak az ideológiák is (amire a fogalom megnevezése egyértelműen utal), a liberalizmus mai gyakorlata azonban úgyszólván csak szélsőségesen idealista elvárásokat tartalmaz, annak ellenére, hogy képviselőik magukat a világ alapos ismerőjének gondolják. Nagy kérdés, hogy realistának tartott világunkban mi vezetett ennek a helyzetnek a kialakulásához, az idealizmus sohasem látott elhatalmasodásához, valóságos és természetes értékeink ilyen mértékű átértékeléséhez, az idealista gondolkozásnak ehhez a teljesen új tartalmú átalakulásához.

Ha azonban egy kicsit belenézünk a filozófia idealizmussal kapcsolatban megfogalmazott gondolataiba, rá kell jönnünk, hogy valójában a ma liberalizmusnak nevezett gondolkodásmód gyökerei évszázadok óta léteznek. A liberalizmus csupán ennek "aprópénzre váltása": magának az idealizmussal kapcsolatos filozófiai elgondolásoknak az alkalmazása a kor konkrét problémáinak értelmezésében és megoldásában. Mindennek az alapja az, hogy a valóságot, a realitást az idealista filozófia alapján kétségbe lehet vonni, az elme kényére-kedvére csnálhatunk vele, amit akarunk. Valahol itt gyökerezik a szabadság liberális átértelmezése, a világról alkotott tapasztalataink semmibevétele, sőt meghazudtolása, a szavak, gondolatok önkényes logikájú használata, és a "másképp" gondolkodók érveinek haszontalansága. Innen már csak egy apró lépés a liberális gondolkodásúakon kívül létező világ abszurditása, a rajtuk kívül létező személyek jogainak és érdekeinek nemlétezővé redukálása. Sőt, a saját ötleteikből, elképzeléseikből logikusan következő történések semmibe vétele is egyenes következtetés, hiszen a reális világ nem létezik, a következmények nem következnek be.

Persze a liberális gondolkodású emberek tömegei messze nem így látják a világot. Őket csupán az idealizmusnak az a "hétköznapi" változata érinti, amelyben egy általuk ideálisnak tekintett állapot törvényeinek kellene uralkodni. Erre a felfogásra jellemző a hasonló gondolkodásúakkal szembeni hiszékenység, naivitás, még akkor is, ha az átlagemberénél gyakran magasabb intelligenciával rendelkeznek, tanultabbak, műveltebbek. Ez sem új vonás: a régi idealista filozófusok között is számos olyan akad, aki a természettudományok művelésében komoly eredményekre jutott, sőt a Nobel-díjasok némelyike is eltévelyedik a világ általa kevésbé ismert dolgaiban. Tény azonban, hogy a mai liberális irányzat felé vonzódó tömegek meglehetősen kritikátlanul fogadnak el olyan meghökkentő "új" gondolatokat, amelyek látszólag a semmiből jönnek, az emberiség, a józan ész eddigi gyakorlatának ellentmondanak, indoklásukhoz gyakran ember- és természetellenes logika kell. 

Az idealista tartalmú filozófia és a hétköznapi idealista gyakorlat között persze van kapcsolat, és ez nem is meglepő módon a pénzben érhető tetten. A széles körben támogatott múlt századi filozófiai-politikai irányzat a század utolsó éveiben eljutott a megvalósítás fázisába, amihez több tényező segítette hozzá. A technika révén átalakult média a tömeg-szórakoztatásban megszületett álomvilágon keresztül a művészekre és a fogyasztó közönségre egyaránt erőteljes befolyást szerzett, az idealizált és végletekig leegyszerűsített gondolatok járványként terjedtek. Generációk nőttek fel a világot irreálisan ábrázoló, népszerű filmek, regények és egyéb új műfajok bűvöletében, irreális eszményképek hatása alatt. A globalizáció a termelés robbanásszerű átalakulásával rohamosan fejlődött, soha nem látott, széles körben valósítva meg a jólétet. Mindez a tulajdonosi rendszer szélsőségesen egyenlőtlenné válásával, a pénztőke további megerősödésével a hatalmi köröket és érdekeket megerősítette, megteremtve a politikai globalizmus gyakorlatát.

A társadalom fejlődésének elősegítése céljával korábban létrejött, főleg emberi jogokkal és környezetvédelemmel foglalkozó független szervezetek eközben példátlanul megerősödve elérték pályájuk, megbecsülésük és szervezettségük csúcsát. Eredeti céljaikat sok tekintetben csak névleg megőrizve, azt meghaladó, politikai és lobbitevékenységet kezdtek el folytatni. A nyitott társadalom szükségességét hangoztató filozófiai irányzat gyakorlati megvalósítása alapítvány formában, hatalmas anyagi támogatással be is indult, és döntő befolyást szerzett a politikai tevékenységet folytató, magukat azonban továbbra is függetlennek tituláló szervezetek között, a médiát is ideértve. Ezek aztán elszabadult hajóágyú módjára kezdték magukból ontani azokat a társadalom-filozófiai lehetetlenségeket, amelyek a gyanútlan tömegek számára az újdonság vonzereje révén ideológiává alakultak. Mindezek tényleges célja a nagyközönség számára évtizedekig láthatatlan volt, mert a nyilvánosság idő előtti megjelenése a liberalizmus térnyerését veszélyeztette volna. Mára viszont a legerősebb nyugati államok lakosságára gyakorolt hatásuk olyan erejű, hogy annak megítélése még most, az okozott és a várható további katasztrófális károk ellenére is jelentős nehézségekbe ütközik.

A mai társadalmi kép kialakulása sokrétű és gyökerű folyamat volt, aminek eredőjeként a létrejött, láthatóan egyensúlyát vesztett világ egyre közelebb kerül egy felbecsülhetetlen súlyosságú válsághoz. Ennek leküzdésére hiába is próbálkoznánk valamely korábbi egyensúlyi helyzet körülményeinek restaurációjával, hiszen a történelem kerekét nem lehet visszaforgatni. A megoldáshoz a levonható következtetések megvilágítására és a válsághoz vezető, kontrollálatlan fejlődés vadhajtásainak levágására van szükség. Sem a technikai fejlődést, sem a pozitív társadalmi változásokat nem lehet és nem szabad eltörölni, viszont szabályozni kell mindazt a negatív hatást, ami ezek következményeként az emberiséget veszélyeztető állapottá fejlődött. Az átláthatatlan hatalmi hierarchia érintetlenül hagyása, a korlátlan szabadság gondolatainak további ámokfutása valójában senkinek nem lehet józan érdeke.

Emberiség válaszúton

Eszmék és dilemmák

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés