Félelem az igazságtól
A társadalomban elterjedt sémák, ideológiák mentén gondolkodó emberek (a társadalom jelentős része) legtöbbször nincsenek tudatában annak, hogy gondolkodásmódjuk sok területen nehezen, vagy egyáltalán nem egyeztethető össze a tényekkel, a valósággal. Gondolkodási alapjaink megkérdőjeleződése olyan mértékű zűrzavar kialakulását vetíti elő, amely mindannyiunkban ösztönös félelmet kelt, ezért a tudat alatt megjelenő kétségeket ritkán engedjük tudatosulni. A bennünk kialakult világmodell átértékeléséhez ezért nagy küszöbenergia szükséges, ami csak erős kényszerítő tényezők hatására képes kialakulni. Ennek hiányában, a belső modell és a valóság közötti eltérések megszüntetésének érdekében az ember áthidaló magyarázatokhoz folyamodik, amelyek hihetősége segít az ellentmondások feloldásában. Ezek a gyakran összesküvés-elméletre emlékeztető, a hasonló gondolkodásúak körében már elterjedt és elfogadott gondolatok adnak ugyan valamilyen mértékű megerősítést, azonban a hiányérzet egy része megmarad. Ez a bizonytalanság akkor is kialakul, ha belső modellünk a valósággal szinkronban van, de ezt a tényt a másképp gondolkodók állításai kétségbevonják.
A belső modelljüket ideológiákra alapozó emberek a gondolkodásmódjukat támadó vagy megkérdőjelező érveket saját személyük és vélt igazságuk elleni támadásnak érzékelik, ezért reakcióik is gyakran eltúlzottak, ami konfliktus-helyzetek kialakulásával jár. Ez a helyzet még súlyosabbá válik akkor, amikor az ellentétek csoportérdekeket sértenek. A vélt igazság védelmében, az ellenvéleményt megfogalmazók érveinek hatástalanítása érdekében akár szándékos valóság-hamisításra is képesek, nem törődve az alkalmazott módszerek esetleges tisztességtelenségével. Ez az igazságtól való félelem aztán mindennapossá teszi az önáltatást, ami az élet más területeire is rányomja a bélyegét. A folyamat során, a meg nem értettség hatására kialakul a mások iránt érzett lenézés és gyűlölet, amely az ellentéteket ellenségeskedéssé súlyosbítja, ám valódi okait nagyon nehéz felismerni.
Aligha lehet mindenki számára elfogadható, egyöntetű ideológiát kialakítani, de a társadalom nem engedheti meg a szembenálló nézetekből fakadó, akár erőszakig fajuló, állandó konfliktusokat. Az együttélés szabályai biztosítják ezt, ezért a különböző világnézeteket képviselő emberek kölcsönös tisztelete mindannyiunk számára kötelező. Különösen fontos ez a személyes kapcsolatok alakulásában, de a társadalmi béke őrzésének szabályait az ideológiákat képviselő, alakító szervezetek sem szeghetik meg: nekik is meg kell felelni ennek az elvárásnak. Azonban a társadalom irányításáért folyó küzdelem, a politikai tevékenység ezt rendkívül nehézzé teszi, ezért a különböző ideológiákat nyíltan vagy burkoltan képviselő szervezetekre nagy felelősség hárul, aminek - részben a részletezett okok miatt - nem azonos mértékben felelnek meg. A jogrendszer tökéletlenségét mutatja, hogy a lelkiismereti szabadság megsértésével kapcsolatos, meglévő jogszabályok sok esetben nem, vagy nehezen alkalmazhatók, illetve egyoldalú alkalmazásuk veszélye is gyakorlattá vált. Elsősorban a vallásszabadságra koncentrálnak, és a napjainkra ugyanolyan mértékben jellemző ideológiai konfliktusokat, a világnézeti szabadságot kevésbé érintik.
Az ideológiák mint kinyilatkoztatások követése jelentős mértékben ösztönvilágunkból fakad, és egymással szembenálló csoportok kialakulásához vezet. Emiatt az ideológiák követői - saját viselkedésükről alkotott képükkel ellentétben - nem látnak túl gondolkodásuk korlátain, amit egyfajta, vakhit által nyújtott hamis biztonságérzet táplál, és a közösséghez tartozás által nyújtott támadhatatlanság illúziója felerősít. Az ideológiák mindenhatóságának és a közösség kollektív bölcsességének érzete elnyomja az átfogóbb, teljesebb körű gondolkodás iránti igényt, ami a tudat, a tudás fejlődésének létalapja, a tudatos gondolkodás lényege. Az ideológiák mentén gondolkodók az ideológiák általános igazságtartalmában hisznek, míg az attól mentes emberek az adott kérdéskörökben felmerülő igazságtartalmat az ideológiai dogmáktól mentesen, az adott környezetben kezelve vizsgálják.
Az ideológiák mellőzése nem jelent szabadulást a gondolkodásunk helyességébe vetett hitünk iránti kétségektől. Ez azért sem valósulhat meg, mert a gondolkodás helyességének rendszeres ellenőrzése nélkül előbb-utóbb magunk is az ideologikus gondolkodás csapdájába eshetünk. Felismerve és kiküszöbölve azonban az ideológiák gondolkodás-merevítő hatását, biztosabban el tudunk igazodni a világban, ezért félelmünk a helytelen gondolkodás miatti tévedéseinktől jóval kevésbé köti meg a valóság és igazság keresése közbeni szabadságunkat.
Az igazságtól, a tévedéstől való ösztönös félelem visszatartó erejével szemben a tudatos kételkedésből fakadó bizonytalanság cselekvő eligazodásra ösztönöz, az igazság keresését szolgálja, míg a tudattalanból származó félelem annak elfedéséhez vezet. A félelem erőszakot szül, az önmagunkban való kételkedés viszont az erőszakot mellőző, pozitív ösztönzőerő. Nem kétséges, melyik változat szolgálja jobban a megértést és a fejlődést.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
