Népi kontra urbánus
Az emberiség életformája két nagy csoportra osztható: a városi és a vidéki létre, amelyek között számos átmeneti forma is kialakult. Ennek a megosztottságnak megfelelően az életmód más-más irányt vett, ez pedig a gondolkodásmódban is eltérő változatokat alakított ki.
A városok kialakulása történelmi tendencia, ami jelentős mennyiségi és minőségi változásokkal járt a civilizáció fejlődésében, azonban a kezdetek a falusi létformához, méginkább a családi kapcsolatokhoz kötődnek. A kis közösségek létszámának megnövekedése vezetett a faluk, később a városok megjelenéséhez, egyúttal a munkamegosztás bonyolultabbá válásához, amelynek színtere idővel a városok felé terelődött. Az élelmiszer-előállítás egyre inkább a városok falain kívül rekedt, ezzel a népsűrűség eloszlásában is növekvő eltérések alakultak ki a vidék és a városok között. Bár ma már ellentétes folyamatok is közrejátszanak a vidék és a város közötti viszonyok alakulásában, az eredeti tendenciák lényegében ma is jellemzőek. Tovább bonyolítja a képet az a viszonylag új jelenség, hogy a nagylétszámú fővároshoz való kötődés a kisebb létszámú városoktól is megkülönbözteti magát, a vidék fogalmába utalva azokat. Az így kialakult életmódok közötti viszonyok egyre inkább értékrenddé torzulnak, ami szembetűnő ellentétek megjelenéséhez vezet annak ellenére, hogy a vidék is jelentősen átalakul.
A szélesebb körű, komplexebb tevékenységekre és nagyobb tömegekre épülő urbánus életmódhoz kötődő gondolkodásmód egyik jellemzője az intenzívebb tömegkommunikáció, ami a különböző eszmék felbukkanásában és terjedésében is megnyilvánul. Ez jelentős tényező a civilizáció fejlődésében, azonban negatív hatásai is vannak: a gondolkodást felszínesebbé teszi azáltal, hogy az emberek könnyebben hagyatkoznak már kialakult, mások által sugallt, divatos gondolkodási sémákra. A kialakuló irányzatok némelyike - általában a demagógia és képmutatás eszközeit is felhasználva - félreértelmezett és leegyszerűsített eszméket hoz létre, eltávolodva alapvető érdekeink és értékeink természetes megfontolásától, esélyt teremtve a gondolkodás, a viselkedés szélsőséges és romboló manipulációjára. A hatalmi vágy által fűtött, nemegyszer rejtőzködő véleményformálók egyéni érdekeik szolgálatába állítják a félrevezetett gondolkodású tömegeket, amihez a szükséges erőforrásokat a társadalmi- gazdasági rendszer hibáit kihasználva teremtik elő.
A jobb szó híján népinek nevezett gondolkodásmód a múltban lényegesen közelebb állt a vidéki emberek mentalitásához, nemegyszer a népieskedés csapdájába is belefutva, a másik tábor által gyakran elmaradottnak beállítva. Ez a csoport azonban mindig jóval erősebben kötődött a nagy tömegeket magába foglaló népi gyökerekhez: gondolkodásában a megbízható egyszerűséget, a józan észt és a nyilvánvaló igazságokat részesítette előnyben, ami a népi bölcsesség formájában mutatkozott meg. Bár nem vetette meg a furfangosságot, mindig idegenkedett a képmutatástól, a kivagyiságtól és az egyéb "úri huncutságoktól". Értékrendjében a hagyományok ápolását követte, az új eszmékkel szembeni gyanakvó fenntartásai a másik oldalból a konzervatívizmus negatív ítéletét váltották ki.
Mára a népi és az urbánus mentalitás látszólag kibékíthetetlen szélsőségeket termelt ki, annak ellenére, hogy az emberek túlnyomó többségének gondolkodásában valamilyen mértékben mindkét változat jelen van. Kihívásainkra hol az egyik, hol a másik oldal nyújt hasznos megoldást, de hibás elgondolások is születhetnek bármelyik térfélen. A társadalom továbbra is szélsőségesen polarizált, de nem csak a népi-urbánus ellentét mentén. Ezek a megközelítések is ideológiaként viselkednek, ezért követőik érzelmi és kizárólagos alapon, egyoldalúan gondolkodnak. Ez a mentalitás a jelszavaknál mélyebben nem deklarált érdekek és értékek látszólagos védelmében, valójában tisztán az egymással való szembehelyezkedésben,a másik fél lenézésében és legyőzésének elsöprő erejű vágyában mutatkozik meg. A cél érdekében a különböző, de némileg hasonló ideológiák hívei elveik rovására is hajlandók egymással szövetkezni, egyre inkább két táborrá egyesülve. Annak ellenére súlyosbodik az ellentét, hogy a vidék és a város között egyre kisebb a különbség, az egyéb ideológiákkal együtt a népi és urbánus magatartás is mindkét színtéren jelen van valamilyen mértékben.
A harc egyik fél számára sem nyerhető meg, mert mindkét megközelítésre szükségünk van, de azok szélsőségei nélkül. Nemcsak kiegészítik egymást és kiegyensúlyozzák a fejlődést, de egyik sem létezhet a másik nélkül, mert a vidéknek éppúgy szüksége van a városokra, mint fordítva, miközben a vidék és a város is egyre kevésbé különbözik egymástól. Lassan fel kell ismernünk, hogy a megosztottság helyett az együttélésre kell helyezni a hangsúlyt, mert a verseny természetes kényszerének felismerése mellett az együttműködés keresése sem nélkülözhető. Ehhez azonban el kell fogadnunk a másik fél létezéshez való jogát, és fel kell tárni az ellentétek okait, közös érdekeinkkel együtt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés