Alternatív univerzum
A kozmológia fejlődése révén eljutottunk arra a pontra, hogy az univerzumot egy jóval nagyobb multiverzum részeként is el tudjuk képzelni. Bár ennek tartalmáról csak ködös képünk van, azonban sok jelenség utal létezésének lehetőségére. Sok tudományos cikk mellett a közelmúlt talán legnagyobb fizikusának tudomány-népszerűsítő könyveiben is olvashatunk erről. A többnyire matematikai alapokon nyugvó, de csupán elképzelt, nem bizonyított alternatív világok mellett azonban saját világunkban is megjelent az alternatív univerzum jelensége. Egy másik, széles körben ismert, híres-hirhedt elme segítette elő létrejöttét, ám ez a világ nem csak a tudományos alapoktól, de a realitástól és az ésszerűségtől is fényévnyi távolságban van. Most ez a világ ütközik a valósággal, a létező világgal, és az összecsapás súlyos fenyegetést jelent az általunk ismert világra nézve.
A valóságtól elfordulás jelensége egyáltalán nem egyedi, korunk termékének sem mondható. A fantázia képessége egyidős az emberiséggel, megjelenése pedig képessé tett minket olyan irreális dolgok elképzelésére, amelyek vagy beteljesületlen vágyainkat, vagy a világot működtető láthatatlan erők kitalált rendszerét tükrözik. Így jöttek létre a vallások, de az ideológiák is ilyen alternatív valóságot tükröznek. A mágiától a technika által teremtett média-formákig rendszeresen jelennek meg a valóságot tükrözni szándékozó, ám valamilyen módon mégis átalakító, idealizáló, nem ritkán meghamisító, eltorzító produkciók is. A rádiózás és a mozgókép megjelenésével kialakult tömegkultúra védtelenné tette az embereket a befolyásolással szemben, alapot teremtve számtalan negatív jelenség kialakulásának.
A több milliárd éves múltra visszatekintő élet általunk megélt látszólag röpke pillanatában olyan ismereteket szereztünk erről a hosszú múltról, amelyek igazságtartalma aligha kérdőjelezhető meg, mert a valóságot tükrözik. Az élet, a társadalom mozgatórúgóiról, szerkezetéről és működéséről kapott képünk azonban az alternatív univerzumban haszontalanná, sőt károssá válik, mert annak elvei döntően ellentmondanak az általunk megismert valóságnak. Nem csak azzal, hogy a több milliárd évre visszatekintő, az ember megjelenéséhez vezető biológiai evolúció kétpólusúságából adódó biológiai törvényszerűségeket próbálja megmásítani, azzal is, hogy a túlélési kényszert, mint legnagyobb késztetést egyszerűen nem veszi figyelembe.
Ennek az alternatív világnak olyan törvényei vannak, amelyek betartása egyenesen elvezet önmaga megsemmisüléséhez, de előtte, hangoztatott céljaitól és elveitől függetlenül, sőt azok ellenére a fejlett civilizációt is elpusztítja. Tragikus módon félreismert, alábecsült, elhallgatott következménye ez, eszközei között pedig döntő szerepet játszik a képmutatás, megtévesztés, félrevezetés, a valóság meghamisítása, az emberi együttérzés, hiszékenység és gyengeség mesteri kihasználása.
Mindannyiunkkal előfordul, hogy az éppen kínálkozótól eltérő utakat, megoldásokat, lehetőségeket keresünk, és gyakran találunk is. Az ilyen alternatívák mellett realitásuk, megvalósíthatóságuk, fenntarthatóságuk értékelésével dönthetünk, és ezt nem lehet pénzzel, hatalommal, erőszakkal, egyéb természetellenes és alattomos eszközökkel kiváltani. Ha ez történik, akkor előbb-utóbb a túlélés kerül veszélybe, és az alternatív univerzum összeomlik. A valóságban élők számára nem mindegy, hogy ez az összeomlás bekövetkezik-e a túlélési küzdelem elvesztése miatt, vagy a romlást megállítja a kijózanodás. Ha ez végül be is következik, elhúzódása hatalmas károkkal és súlyos áldozatokkal jár, ezért ezeket az alternatívákat az emberiség önpusztító kísérleteként kell felismerni.
A döntések sajátos, emberi logikára épülő útválasztások. Amíg a lehetséges alternatívák mögött kézzel fogható, könnyen belátható különbségek vannak, addig a választás sem jelent sok gondot, mert a természetes preferencia-sorrend akár ösztönösen alakítja ki döntésünket. A jóléti társadalmakban az ember azonban már nem ösztönös túlélő, ilyen kényszerhelyzet nagyon ritkán adódik életünkben. Ezért - részben véletlen módon, de nem ritkán egy adott közösségben uralkodó eszmék, ideológiák, külső kényszer hatására - az értékrend átalakul. Ezekben a közösségekben - a sugallt világkép következtében - használaton kívül rekedt ösztöneink átértelmeződnek, preferenciáink átalakulnak. Így lesznek házi kedvenceinkből családtagok, a bűnözők így érdemelnek ki érdemtelenül és oktalanul magas fokú szimpátiát, ezért szorul hátrányba a fajfenntartás és a hovatartozás, és ez az oka annak, hogy képtelenné válunk civilizációnk, kultúránk értékelésére és védelmére. Alapvető ösztöneink, mentalitásunk ellenséggé válnak, helyükre önmagunkat pusztító, felemésztő indulatok kerülnek, és ebbe az önmegsemmisítésbe mindent és mindenkit belerántanánk. Mindez egyértelműen arra utal, hogy a túlélés megszűnik kényszerként működni, érdekeink átcsúsznak egy alternatív, ellentétes megközelítésbe, a természetes preferencia-sorrend tagadásába, ezzel egy ellentmondásokkal teli, képmutató, önemésztő és fenntarthatatlan kultúra alakul ki.
Az alternatív világ a létező világból született, alapjait és közegét ez a világ termelte ki, ezért az emberiség hatalmas fejlődésében, vívmányaiban megmutatkozó nagyszerűség mellett fel kell ismernünk, hogy a tudomány és technika önmagában nem nyújt biztosítékot a túlélésre. A lehetőség, hogy ilyen világok kialakulhatnak, történelmünkből és gondolkodásunkból következik. A múlt megváltoztathatatlan, de látásmódunk és világszemléletünk folyamatosan alakul, és rajtunk múlik, hogy a valóságot, annak kétségbevonhatatlan törvényeit keressük, vagy egy alternatív univerzumot, egy más világot képzelünk el magunknak. Ez a másik világ nem más, mint képzelgés, a pusztulásba vezető út, amiről vissza kell jutnunk egy, a pozitív jövőkép által sugallt eszmények felé vezető, de nagyon hosszú útra, amelynek örökérvényű mozgatóereje a fennmaradás.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
