Fórum     Blog     Társalgó     Visszajelzés         Home

Fantázia és civilizáció

Kevés olyan emberi tulajdonság létezik, amelynek gyökerei ne nyúlnának vissza eredetünkhöz, az állatvilágba, és a fantáziáról sem tudjuk, hogy állati elődeink milyen mértékben rendelkeznek vele. Ennek eléggé meggyőző oka a jelenség nehéz vizsgálhatósága, ami összefüggésben van annak összetettségével és túlmisztifikáltságával. Tény, hogy gondolkodásunk hordozza ezt a tulajdonságot, sőt vélhetően az egyik legfontosabb szerepet játssza az emberi civilizáció kialakulásában és életében egyaránt. Ennek ellenére az erről szerzett ismereteink és a róla alkotott képünk meglehetősen szegény, a tudomány sem tárt még fel objektív ismereteket és összefüggéseket vele kapcsolatban.

A fantázia lényegében mindazon dolgok elképzelésének képessége, amelyek létezéséről nincs tudomásunk, meglévő ismereteinkkel nem nyilvánvalóan bizonyíthatóak, vagy egyszerűen irreálisak. Függetlenül az elképzelt jelenségek bekövetkezésének valószínűségétől, ugyanaz a fantázia szüli a láthatatlan világokat, az őket benépesítő fantázia-lényeket, a meséket, de a természet reális alapokra épülő megismerését is, a valóságos összefüggésekre alapozott tudományt. Viselkedésünkre is alapvető hatással van, mert mentális tulajdonságaink szerepét azok állatvilágból származó alapjaihoz képest nagyságrendekkel kiszélesítette, ahogy a szeretet, gyűlölet, együttérzés, félelem, fájdalom és még sok egyéb érzelmi képességünk új értelmet, színteret kapott általa életünkben és a civilizáció alakításában. Elvezetett minket a gondolkodásunkat meghatározó elvekhez, eszmékhez (függetlenül azok valóságosságától és célszerűségétől), ezáltal életünk központi részévé vált.

Az elképzelt jelenségek a tudatalatti által kínált valóság-alternatívák, amelyek elfogadásának mércéje gondolkodásunk jellemzője is. Az emberi civilizáció kialakulásának kezdeteinél ez a kontroll éppúgy erősen hiányos volt, mint a történelem során nagyon hosszú időn keresztül (a mai kort is részben ideértve), és ezt a helyzetet csak a logikára épülő gondolkodás tudja érdemben megváltoztatni. Egyebek között ennek köszönhető a korlátlan, zabolátlan fantázia kibontakozási lehetőségeinek visszaszorulása, a józan ész, a logikus és a tudományos gondolkodás kritériumainak kialakulása és elterjedése, ami viszont a civilizáció fejlődésének felgyorsulásában is megmutatkozik.

Szokás magát a fantáziát hibáztatni, ha használatával bakot lövünk, pedig nem csak a helytelen - rossz alapokon álló - fantázia lehet félrevezető. Ilyen hatású az is, ha nem áll rendelkezésünkre elégséges információ a dolgok átgondolásához, vagy ezek összefüggéseit, jelentőségét félreértékeljük. Ilyen tévutak a társadalmi életben születő összeesküvés-elméletek, vagy a tudományos tevékenység során is előforduló megalapozatlan elméletek. A felismeréshez vezető út azonban elmélet - fantázia - nélkül ritkán fedi fel magát, annak helyessége vagy helytelensége pedig csak a rájuk alapozott következtetések próbájában mutatkozik meg. 

A fantázia működése egyaránt vezethet pozitív és negatív következményekhez. Mentális téren a félelem, rettegés és a bizalom, várakozás, remény, mint ellentétes érzelmek éppúgy a fantázia befolyása alatt állnak, mint a társadalomhoz kötődő jogok és kötelességek, amelyek látszólag ütköző fogalmak. Ezeknek a fantázia ad személyes töltést, akár a közöttük lévő, valóságos vagy vélt ellentétek természetes egyensúlyát is megbontva, és irracionális viselkedésre ösztönözve, szélsőségekbe hajszolva az önmagukat ésszerűen gondolkodónak képzelő embereket is. A probléma tehát nem maga a fantázia, hanem annak túltengése (vagy hiánya), a realitás és a célszerűség alábecsülése miatt, ami akár mentális egyensúly-hiányként, gondolkodási rendellenességként is felfogható.

Nem választás kérdése, hogy jövőnket a fantázia mely irányainak megfelelően célszerű alakítani. A civilizáció alakulása megmutatta a számunkra előnyös fejlődési lehetőségeket, kiszelektálva a hátránnyal járó változatokat. Így vált nyilvánvalóvá, hogy a babonából, hiszékenységből, vakhitből, a szembenállásból, irigységből, gyűlöletből és egyéb rossz emberi tulajdonságokból táplálkozó fantázia a fejlődés zsákutcája. Ezzel szemben a tapasztalathoz, realitáshoz kötődő, jogos várakozásokból és a hasznos emberi tulajdonságokból merítő fantázia újabb és újabb kapukat nyit előttünk a fejlődéshez, az ismeretlenbe, ahol a pozitív fantáziáról kialakult tapasztalatainkra hagyatkozva, de gyakran sötétben tapogatózva kell majd döntéseket hoznunk. 

A tudatról