Sötét oldalunk, a rombolás
A civilizációt - ahogy a természet más jelenségeit is - a fejlődés, építkezés és a rombolás párhuzamos jelenléte kíséri. Az evolúció biológiai és társadalmi formái hasonló elveken működnek, mindkettő a hasznosság érvényesülésére épül, azonban a civilizáció esetében a vakszerencse szerepe kevésbé érvényesül, és a változások módszereként megjelenik a társadalom önakarata, amelynek szerepe a demokratizálódás fokozódásával növekszik. Ez a tényező a rombolásnak is új dimenziót ad: nem csak ösztönös viselkedésből táplálkozhat, hanem félreérett, félremagyarázott eszmékből is, amelyek viszont a hibás közgondolkodás termékei. A helyzetükkel, lehetőségeikkel elégedetlen emberek, embercsoportok időnként a környezetük elpusztításával reagálnak a reménytelenségre. Ez nem más, mint a negatív indulatok levezetésének végső formája, erőszakos póbálkozás valós vagy vélt érdekeink védelmében.
Mindennapjaink során rendszeresen találkozunk az elégedetlenkedés jelenségével, ami nem azonos a kritikus gondolkodásból fakadó elégedetlenséggel. Saját gondolkodásunk, érveink túlértékeléséből és más gondolatok, álláspontok kritikátlan elvetéséből éppúgy származhat, mint az elégedetlenkedést kiváltóval szembeni, indokolt vagy indokolatlan negatív érzelmekből. A kor egyik jellemzője az általános elégedetlenkedés, ennek következményeképpen az emberek egy jelentős része minden személyes tapasztalat, indok és hozzáértés nélkül, csupán a korszellem nyomása alatt használja az átgondolatlan kritika veszélyes eszközét.
Az elégedetlenkedők szinte ösztönösen, kényszeresen keresnek hibákat a külvilágban. Ezek jelentős része nélkülözi a realitást és az ésszerűséget, ezért az ilyen viselkedés többnyire megalapozatlan, indokolhatatlan, elfogadhatatlan. Mindez együtt jár a mások hasonló célú megnyilvánulásainak kritikátlan kezelésével, elfogadásával, ezáltal egy elégedetlenkedő réteg, tábor kialakulásával, egy rend- és közösségellenes minta eluralkodásával. A gyakran barátságtalan, nem ritkán ellenséges külvilág nyomása alatt ilyen közösségek könnyen kialakulnak, mert szövetséget és kimondatlan ígéretet jelentenek azok számára, akik körülményeikkel elégedetlenek. Ínnen már egyenes és nehezen elkerülhető út vezet a sugalmazások, titkolt hátsó szándékok befolyása alá kerüléshez, az elégedetlenkedők számára is tragikus következményekkel járó következményekhez.
Nem nehéz kapcsolatot találni az elégedetlenkedés és az ősi rombolási ösztön között, ami eluralhatja mentalitásunkat, eltorzíthatja személyiségünket. Ebből a forrásból táplálkozik a gyűlölet is, ami a logikát ellensúlyozva a gondolkodást eltéríti a realitástól és nemegyszer helyrehozhatatlan lépésekre, cselekedetekre ösztönöz. A divatossá vált viselkedésmód értelmetlen elköteleződéssé, keserű élet-halál közdelemmé válik, amelyből ritkán van visszaút. Minden, amit a gyűlölt ellenség - valójában a másképpen, természetes módon gondolkodók - értéknek tartanak, céltáblára kerül, és kitekert, értelmetlen, kitalált alternatívákkal helyettesítődik, amelyek legtöbbször a valódi értékek torz tükörképei. Ez a rombolás anarchiához vezet, ami a társadalom alapjait jelentő rend teljes tagadásával magát a civilizációt, ezáltal az emberiséget veszélyezteti.
Az elégedetlenkedésben megjelenő, valójában a rombolási ösztön kibontakozását elősegítő viselkedés hatékony, nagyon veszélyes, könnyen irányítható fegyver azok kezében, akik a társadalmat különböző okokból, erőszakosan el akarják téríteni fejlődésének természetes irányától. Ennek példája, eredménye volt a forradalomnak nevezett fegyveres események nem kis része, de a mai erőszakos mozgalmak is sokat merítenek ebből a forrásból. Az alkalmazott módszerek tipikus elemei a demagógia és a tömegpszichózis hisztérikussá fokozása, ami a félremagyarázástól a hazugságig minden tisztességtelen eszközt felhasznál a tömegek feltüzeléséhez. Ugyanakkor ezek a jellemzők a logikusan gondolkodók számára árulkodó jelek, felismerésükkel a helyzet kezelése is könnyebbé válik, okozói pedig könnyen tettenérhetők. Minél nagyobb a valóság és a sugallt állapot közötti különbség, minél gyakoribbak a realitásnak ellentmondó állítások, annál egyszerűbb a védekezés és az elkövetők beazonosítása.
Az emberi fajt a civilizáció útjára vezető fejlődésnek, építkezésnek nem csak ellentéte a rombolás, hanem - legalábbis az eddig szerzett történelmi tapasztalatok alapján - valamilyen minőségi változás előzménye, kiváltója is lehet, ha a fejlődés valamilyen okból megreked, vagy a körülmények változását nem képes követni. A változások szükségszerűségét csak az utókor képes megítélni, ezért a szándékosan, kitervelten végrehajtott, rombolással beindítani próbált változtatás szándéka az emberiség ellen elkövetett súlyos bűn, aminek eszközei a megtévesztés, félrevezetés, hazugság, a tömegek rosszindulatú manipulációja és kihasználása. Nem meglepő, hogy ezek nehezen bizonyítható viselkedési formák, hiszen sem a közgondolkozás, sem a jogrendszer nem készült fel a probléma feltárására, ezért a társadalom önvédelme nélkül kevés az esély a következmények elkerülésére. Ha a szándékos rombolás nem is éri el feltétlenül a célját, az elkövetett bűnök nehezen gyógyuló sebeket okoznak. Csak remélni lehet, hogy a történések pozitív következményeként a társadalmi immunrendszer kitermeli a szükséges ellenanyagot a hasonló támadások ellen.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés