Miért és miért nem
A miértek közötti tájékozódás a gondolkozás fejlődésének szintje, amire azért van szükség, hogy a sok felmerülő válaszlehetőség között helyesen választhassunk. A korra jellemző, hogy rengeteg megoldandó probléma került napvilágra, és ezekre egymásnak ellentmondó válasz-alternatívák kínálkoznak, amelyek látszólag vagy ténylegesen kizárják egymást. A józan gondolkodó nagyon gyakran azon kapja magát, hogy nem érti, milyen logika szülhette a számára életidegen megoldások iránti, tömegeket megbabonázó irányzatokat, ezért kénytelen önellenőrzést tartani. Ennek során a legmélyebb és ezért legdöntőbb érvek a létezéshez, a túléléshez, a létbiztonsághoz kötődnek, az egyed és a közösségek vonatkozásában egyaránt. Hasonló mértékben nyomnak a latban a logika, valamint az igazságosság, a kölcsönösség szempontjai, de a jövő biztonsága is. Bár a természetből eredő énközpontúság miatt az egyedhez kötődő érdekeink látszólag elsődlegesek, mindez ugyanilyen fontosságú a közösségek, a társadalom, a civilizáció, vagyis az emberiség számára.
Miért kell ragaszkodnunk a természet, a biológia, a civilizáció adta, látszólag korlátozott mozgástérhez? Az ok röviden annyi, hogy azért, mert ezek kicsi (szinte jelentéktelen) részei vagyunk, lényünk elválaszthatatlanul kötődik hozzájuk, fejlődésük, történetük során születtünk meg, helyünket az evolúció alakította ki. Nemcsak ostoba és kártékony, de hihetetlen önteltségre utaló gondolat, hogy bármelyikkel sikeresen szembehelyezkedhetünk, ahelyett, hogy a rendelkezésre álló keretek között alkalmazkodnánk. E viselkedésmód speciálisan emberi terméke a megismerésre és logikára épülő gondolkodás, amely a túlélési ösztön biológiai fejlődésének folytatásaként alakult ki. Ez hozta létre a civilizációt, de helytelen használata jövőnket fenyegetheti, ha a túlélési kényszert megpróbáljuk figyelmen kívül hagyni.
Nem azért kell a több milliárd éves biológiai rendszerhez igazodnunk, mert konzervatív gondolataink ebbe az irányba terelnek minket, hanem mert nincs más lehetőségünk, mint annak szabályai szerint, emberi fajként túlélnünk. Az ezt tagadó totális szabadság gondolata emberöltőnyi maradék lét után a biztos pusztuláshoz visz, a fajfenntartás biológiailag meghatározott rendszerének megkérdőjelezése pedig ebbe az irányba vezet. Azért kell a sok kényelmetlenséggel (de sok örömmel és előnnyel is) járó gyermekvállalás, mert enélkül az emberi faj megszűnik létezni. A gyermek-ellenességre nem lehet mentség, hogy a gyermekvállalás a környezetet terheli, mert fejlett technikával a kettő összhangja biztosítható. Az is nyilvánvaló, hogy a mai társadalomnak - a gazdaság és a technikai civilizáció működtethetősége érdekében - nagy népességszámra van szüksége, fejlődésünk alapjai nem adhatók fel egy kitalált, megalapozatlan álomkép kedvéért. Ez is a túlélés követelményéből következik, amelynek ösztön jellege minden élőlény legősibb és legerősebb mozgatóereje, a gondolkodó embernek pedig tudatilag is fel kell ehhez nőni.
A beszélő ember számára a történelemben a legfontosabb közösség-alakító tényező az anyanyelv. Mindez lényünkből fakad: az ember, a civilizáció a nyelv kialakulása, fejlődése, használata révén jött létre, ebben a közegben létezik, ehhez kötődik. A nyelvi közösségek vezettek a nemzetek kialakulásához, amelyek az önazonosság másik fő elemét jelentik, a valahová tartozás érzését adják mindenkinek. Ha valaki több nyelven beszél, akkor is az anyanyelv használata adja az önkifejezés legnagyobb biztonságát. Az önazonosság további szintje a kultúra, amely különböző mértékben kötődhet a nyelvhez, vagy el is válhat tőle, azonban az alapjául szolgáló neveltetés meghatározó marad mindenki számára. A nyelvi-nemzeti és a kultúrális környezet erőszakos veszélyeztetése feszültséget szül, szükségtelen, sőt káros módon késlelteti azt a folyamatot, amely az emberiség fejlődésének természetes irányába visz, és idővel a nemzetek és kultúrák szintéziséhez is elvezethet.
A történelem során a természetes és az erőszakos asszimiláció egymás mellett működött, és ez még napjainkban is így van, azonban az emberiség szellemiségének fejlődése és az erőszakos módszerekkel szembeni ellenérzésünk ezt az egyensúlyt egyre inkább a természetes irányba tolja el. Jövőnkben nincs helye a nemzetek és a nemzeti lét, a különböző kultúrák fenyegetésének és veszélyeztetésének. Nem azért, mert a nemzetek és a kultúrák külső erőkkel szembeni ellenállása hatalmas erő, hanem mert a természetes, erőszakmentes fejlődés tartósabb, erősebb, és értékeink, önazonosságunk megőrzésének is sokkal megbízhatóbb módszere. Ezt az igazságot nem semlegesíti, ha egyes kultúrákban olyan hatalom jön létre, amely az ember és a társadalom lényegét máshogy értelmezi, és természetellenes ideológiák torzító szemüvegével igyekszik a természetellenes látásmódot ránk erőltetni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés