Demokrácia és birodalmak
A történelem során rengeteg birodalom született és tűnt el, legtöbbjük valamely nép vagy népcsoport dominanciája, környezetükéhez képest nagyobb fejlettsége vagy fegyveres ereje, erőszakossága miatt. Az erőviszonyok egyenlőtlensége súlyos, gyakran végzetes következményekhez vezetett a hatalom terjeszkedésének útjába kerülő, kisebb erővel rendelkező, vagy kevésbé agresszív népek, kultúrák számára. A birodalmak hosszabb-rövidebb ideig voltak képesek fenntartani hatalmukat, és ez idő alatt - saját, jól felfogott érdekeik felismerése esetén - a meghódított népeket is bevonhatták a birodalom által nyújtott előnyökbe, ezzel erősítve a birodalom túlélési képességeit. A demokrácia eszménye hasonló körülmények között születhetett meg.
A birodalmak mára a katonai képességek mellett egyre növekvő mértékben a gazdasági fejlettség függvényében alakulnak, azonban a demokráciához való viszonyuk - a demokrácia értelmezéséhez hasonlóan - továbbra is sokszínű. A történelmi tendencia egyre kevésbé tolerálja az erőszakot, ezzel párhuzamosan fokozódik a demokráciának az egész emberiségre kiterjedő érvényesülése iránti elvárás, ami a hagyományos, leplezetlen erőszakra alapuló birodalom-felfogással már nem egyeztethető össze. A birodalmak továbbra is ragaszkodnak saját pozícióikhoz, sőt új, burkolt birodalmi törekvések is megjelennek, amelyek a hatalomgyakorlás álcázott formáival próbálnak pozícióban maradni. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a demokrácia és a jogok értelmezésében az emberek között jelentős különbségek vannak, és ez globális vonatkozásban méginkább érvényes.
Az emberiség múltjában a birodalmak által elkövetett erőszakos akciók túlnyomó része felderíthetetlen, de megítélésük felvetése is történelmietlen és értelmetlen. A számonkérhetőség hiánya miatt a közelmúlt és a jelenkor birodalmainak történelmi felelőssége sem vethető fel: a valóságban az ilyen kísérletek egyetlen következménye az adott birodalom mai területén élő utódok egy részénél esetleg jelentkező, meglehetősen ellentmondásos lelkiismereti kihívás. Ez a jelenség méltánytalanul hozza nehéz helyzetbe az érintetteket, átgondolatlan, rosszul értelmezett, önpusztító próbálkozásokat is kiprovokálva. A birodalmak egykori és jelenlegi tevékenységének következményei kétségtelenül velünk vannak, mérgezve a személyes és a nemzetközi, különösen a kultúrák közötti kapcsolatokat, mégsincs semmiféle értékelhető, számottevő próbálkozás a kérdés megvitatására, különösen nem a megoldásra.
A népek, kultúrák, a hódító-utódok és az egykori elnyomottak megbékéltetése az előttünk álló jövő kulcskérdése, legnagyobb társadalmi feladataink egyike. Azért is kritikus ez, mert a velünk, bennünk élő feszültséget pontosan azok próbálják kihasználni, akik felelősek annak kialakulásáért és fenntartásáért. A nyugati világot a jóléti társadalom nem várt hatásai (környezeti ártalmak, szaporulat-csökkenés, ideológiai válságok stb.) taszították válságba, amit viszont a hatalmát féltő pénztőke képviselői arra próbálnak kihasználni, hogy a figyelmet eltereljék a demokrácia számukra veszélyes fejlődéséről. Ehhez a jelenséghez olyan személyes hatalmi ambíciók is társulnak, amelyek az emberiség egyik sötét erejének, a gyűlöletkeltésnek a pénzelésével és kihasználásával próbálnak érvényesülni. Ebben persze a fogékony, a gondolkodást vakhitre, ideológiákra alapozó emberek is jelentős szerepet játszanak, mint félrevezethető, megtéveszthető, felhasználható tömegek, nem beszélve azokról, akik megélhetésüket is erre alapozzák.
|