Politikai mentalitásunk gyökerei
A társadalommal kapcsolatos gondolkodásunkat erősen meghatározó politikai mentalitás nem kis része ősi evolúciós tényezőkből táplálkozik. Ilyen a gyermekkori bevésődés, a nevelés hatása, ami a szülők politikai nézeteinek jelentős arányú átörökítésében mutatkozik meg. Ennek legfontosabb jellemzője a különösebb észérvek és mérlegelés nélküli orientáció, ami egy gondolkodás előtti korszakban gyökerezik. Hasonlóan erős az egyénre ható környezet befolyása, ami a gyermekkorban szerzett benyomásokat megerősítheti, de ellensúlyozhatja is, és már az érvelésen alapuló itéletalkotást is tartalmazza, ezt azonban egy másik tényező, a hovatartozásra épülő csoportszellem - ebben az esetben akár csordaszellemnek is nevezhetjük - erősen befolyásolja. Jelentős részben e két változat határozza meg a társadalomról, politikáról vallott nézeteinket.
A társadalmi véleményalkotás a gondolkodás vakvágányain keresztül is kialakulhat, amelynek eredményeként jön létre az összeesküvésben hívők tábora. A jelenség okaként a kevésbé alapos gondolkodás éppúgy hibáztatható, mint a saját érveinkbe vetett, de megalapozatlan önbizalomra épülő, túlzóan erős hit, ami a Nobel-betegségben is megjelenik, és nem csak (nem elsősorban) a Nobel-díjasokra jellemző. Ez a mentalitás az emberek nem elhanyagolható hányadát érinti.
A politikai mentalitást meghatározó tényezők között található a komplex ítéletalkotás külső befolyásolástól kevésbé függő fajtája, amelynek eredményeként a kialakuló döntés a ráható tényezőket a legszélesebb körben veszi figyelembe. Az ide vezető gondolkodásmód két forrásból táplálkozhat: ezek egyike a társadalomban józan észként ismert megnyilvánulás, amely nem feltétlenül kötődik az iskolázottsághoz, de az egészséges kritikai érzék révén sikeresen orientálja az embereket, nem kis mértékben politikai előítélettől függetlenül. Bár a józan ész meglehetősen illuzórikusnak és nehezen alátámaszthatónak - egyúttal jogosan kritizálhatónak is - tűnhet, azonban megfelelő, akár átlagműveltséget sem igénylő érveléssel eredményesen szembeállítható a logikai alapokra kevésbé épülő mentalítással.
A társadalmi kérdésekhez való hozzáállás általános érdekeink és értékeink, azok fontossági sorrendje és megvalósíthatósága alapján is kialakítható. Minél kevésbé személyesek ezek a tényezők, annál jobban szolgálják az emberiség fejlődésének érdekeit, az egyén és a társadalom közötti harmónia létrehozását. Ez a mentalitás áll legközelebb ahhoz a konszenzushoz, amelynek segítségével a békétlenség és a társadalmi ellentétek elkerülhetők, a jövőnket veszélyeztető ellentmondások megszüntethetők. Ennek a gondolkodásnak sajnos még a csírái sem ismerhetők fel, ezért az emberiség önmagával folytatott küzdelme továbbra is felemészti energiáink jelentős részét.
Politikai mentalitásunk valóságos érdekeinktől való eltérülése általában a fejlődés velejárója, azonban gyakran a társadalmi gondolkodás manipulációjának jele is lehet. Az észérveket kevésbé fontosnak tartók vagy sajátos logikával helyettesítők (esetleg tudatukon kívül kevésbé méltányolók) jelentős tömegeket képviselnek, egyúttal könnyebben befolyásolhatók, és emiatt kétes kimenetű kalandokba sodródhatnak. Egy mentális vírusokkal már szennyezett társadalomban az ilyen próbálkozások hatványozottan veszélyesek, történelmi közelmúltunk pedig hemzseg a gondolkodásban felbukkanó tévutaktól. Ilyen a több évtizedig tartó politikai elnyomás során létrejött egyoldalú ideológiai befolyásoltság, de a jóléti, szabadnak gondolt társadalomban kialakult, kontrollálatlan ideológia-burjánzás is, amelyek egy idő elteltével a társadalom vagy egyes rétegek újabb önmeghasonulásához és az erőszakos hataloméhség térnyeréséhez vezetnek. Az így kialakuló körülmények között a burkolt egyéni és kiscsoportos érdekek érvényesítésének lehetőségei éppúgy teret kapnak, mint bármilyen eltévedt, önpusztító, de nagy tömegeket bűvöletben tartó ideológia. Az emberi természetet, lélektant jól ismerők számára ez jelenti azt a közeget, amely révén céljaik elérhetővé válnak.
Korunk egyik legnyugtalanítóbb kérdése, hogy a tömegek valódi érdekeik ellenében történő befolyásolása milyen méreteket ölthet, meddig folytatható, és ezen a területen még mindig nem mutatkoznak határok. A kérdés másik oldala az, hogy a rossz irányba fordult, félrevezetett tömegek meddig engedik magukat manipulálni, mi az a pont, aminek átlépése gyökeres változáshoz vezet. Úgy tűnik, az eddig alapvetőnek tartott emberi értékek tovább támadhatók és pusztíthatók, akár erőszak alkalmazásával is. További nagy dilemma, hogy a veszélyt felismerők mikor kerülnek olyan kényszerhelyzetbe, amikor határozott kiállásuk már nem lesz tovább halogatható.
A fő kérdés azonban az, hogy jövőnket mennyire veszélyezteti egy újabb, az egész emberiséget fenyegető, erőszakba torkolló világméretű konflktus, amelynek következményeire már több, mint elég példa volt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés