Fórum     Blog     Társalgó     Visszajelzés         Home

A kozmikus terjeszkedés perspektívái

A földön kívüli élet és civilizációk keresése során a kozmikus idő-nagyságrendek ritkán kerülnek szóba, mert általánosan elfogadott gondolat, hogy az intelligencia, de legalább az élet lehetősége - a csillagok hatalmas számának köszönhetően - nem kötődik különleges feltételekhez. Ám éppen az egyetlen ismert minta, a földi élet megismerése révén egyre inkább rájövünk, hogy a biológiai élet létrejöttének és töretlen fenntartásának milyen bonyolult feltétel-rendszere van, és ez a nagy számok miatt nyilvánvalónak tűnő esélyeket a rendkívül kis valószínűség révén rombolja le. E két, egymás ellen ható tényező megbecsülhetetlenné teszi az intelligencia gyakoriságát, azonban a sok évtizedes kutatás sikertelensége intő jel, ami a kialakult kincstári optimizmus felülvizsgálatára ösztönöz. 

Az első dolog, amit észre kell vennünk, hogy a földi fajok állandóan változnak, millió éves nagyságrendet adva egy-egy faj létének. A csupán fantázia-szüleményként létező, fénysebességet megközelítő vagy akár felülmúló űrutazást figyelmen kívül hagyva viszont tudjuk, hogy a galaxis benépesítése optimális esetben sem lehetséges ennél rövidebb idő alatt, nem beszélve azokról az ismeretlen jövőbeni nehézségekről, amelyek lépten-nyomon fenyegetik az emberiséget a csillagközi utazás megvalósításáig és azon túl is. A kozmikus civilizációk számának kezdeti becsléséhez hasonlóan a Naprendszerből történő kilépés időigénye nagyon optimista módon alacsonyra becsült, a mai földi civilizáció állapotát tekintve jelentős korrekcióra szorul. Figyelembe kell azt is venni, hogy bármilyen, kozmikusan nagyon rövid időtartamhoz képest az emberi civilizáció akár egy évszázadon belül is hatalmas változásokon megy keresztül, miközben újabb és újabb nehézségekkel kell szembenéznünk és megküzdenünk.

Amennyiben a csillagközi terjeszkedés mégis megvalósul, felmerül a kérdés, hogy - bárhol a galaxisban - találunk-e olyan bolygót, amely a földhöz mindenben hasonló körülményeket képes biztosítani a terjeszkedő emberiségnek. Ha hihetetlen szerencsével a mai Földhöz hasonló állapotú bolygóra bukkannánk, alighanem az ott évmilliárdok alatt kialakult élettel találkozunk, amely genetikailag a miénktől minden bizonnyal eltérő és ezért ellenséges környezetet jelentene a telepesek számára. Bármilyen életet hordozó, de a Földtől eltérő bolygó esetén terraformálásra volna szükség, ami viszont nem csak etikai, de legyőzhetetlen fizikai nehézségeket is okozna.

A Földtől lényegesen különböző körülményeket hordozó bolygók tökéletes terraformálása - hasonlóan a Naprendszer többi bolygójához - nyilvánvalóan nem megvalósítható, mert ehhez bolygóméretű átalakítások kellenek, mint például a forgástengely helyzetének stabilitásához szükséges hold biztosítása. Ha viszont a környezet átalakítása helyett magának az embernek az extrém kozmikus körülményekhez való alkalmazkodásában gondolkodnánk, akkor olyan, ma még ismeretlen területre tévedünk, amely - azon kívül, hogy rendkívül kis eséllyel kecsegtet - magát az emberi létet kérdőjelezi meg. Ezért nem reális, hogy az emberiségnek más bolygókat kellene keresnie a terjeszkedéshez, sokkal inkább az adott csillag körüli teret lehetne megcélozni, az ott található anyag felhasználásával. (Ez már ma is létező elképzelés, és a Naprendszerre vonatkozóan megvalósíthatónak tartott űrvárosok révén technikailag kivitelezhető, bár időigénye is több száz, vagy ezer éves nagyságrendre tehető - ami a nehézségek körét megsokszorozza, de életterünket hihetetlen mértékben kitágítaná). Ahhoz, hogy a reménybeli telepesek ezeket a tennivalókat más csillagrendszerekben is véghez tudják vinni, a fejlett technikán kívül rendkívül stabil társadalmi szerkezetre és pszichikai képességekre volna szükség, nem beszélve arról, hogy a rendeltetési hely elérésének évszázados, akár évezredes időigényét is túl kellene valahogy élni. Egy ilyen ugrás tehát nem csak a technikára ró beláthatatlan nehézségű feladatokat, hanem magának az emberi társadalomnak olyan átalakulását is igényli, aminek a körvonalait ma még meg sem tudjuk megbecsülni.

A csillagközi terjeszkedés szükségessége olyan kérdés, amit már mai ismereteink alapján is nagyon jelentős mértékben halaszthatónak mondhatunk, hiszen az űr benépesítése nem csak egy távoli csillag körül, hanem a Naprendszeren belül is megvalósítható, a csillagközi utazás nehézségeit kikerülve. "Mindössze" az űrvárosok anyagát és a létrehozás, üzemeltetés energia- ill. időigényét kell biztosítanunk, azonban ehhez már nem elég az emberiség által ma követett, spontán fejlődés használata: a társadalom gyökeres átalakulása, egy, a maihoz képest rendkívül stabil, belső ellentétektől mentes, célorientált társadalom kialakulása elengedhetetlen. Az így kialakítható, egymástól független élőhelyek számának szaporodása az emberiség fennmaradásának esélyeit is megsokszorozza, miközben a rendelkezésre álló naprendszeri erőforrások az emberiség létszámának több nagyságrendű emelkedését is lehetővé teszik.

Természetes módon merül fel a technikai lehetőségek között a mesterséges intelligencia bevonása a folyamatba, amelynek egyenes következménye a csillagközi terjeszkedés automatizálása, viszont az már nagy kérdés, hogy az emberiségnek milyen érdeke kötődne egy ember nélküli galaktikus terjeszkedéshez. A mesterséges intelligencia túlzó mértékű igénybevétele egyébként is veszélyes kérdés, mert az emberi faj alapvető törekvéseitől vonja el a hajtóerőt, viszont egy hajtóerő nélkül maradó társadalom annak elkorcsosulásával, végső soron pusztulásával jár. Ettől függetlenül nem tekinthető kizártnak, hogy valamikor, a távoli jövőben az intelligens gépek öröklik az emberiség vívmámyait, kérdés, hogy ebből mire tartanak majd igényt, és mennyire marad ez a világ az emberiség utódja. 

Nem kizárt, hogy az emberiség kiszabadul a természet által megszabott fajélettartam-korlátok alól, ezáltal saját élettartama hosszabbá válik. Azonban a genetikai alapú változtatások további kérdéseket vetnek fel arra vonatkozóan, hogy szokásaink, ambícióink, életünk mennyire fog hasonlítani a jelenlegire, és hogy mai énünk mennyire tudna azonosulni ezekkel a változásokkal. Kérdés az is, hogy az idegen kozmikus civilizációk iránti kíváncsiságunk mennyire marad töretlen azoknak az élettapasztalatoknak a hatására, amelyek több millió év alatt halmozódnak fel. 

A földön kívüli civilizációk létezését a fentiek szerint vizsgálva már sokkal kevésbé várhatjuk galaktikus birodalmak létezését, viszont a saját csillagrendszerük energiáit kihasználó, külső szemlélő elől elrejtő civilizációk létezésének, felfedezésének esélye talán valamelyest növekszik. Ha azonban ezek is tartósan hiányoznak, az a kozmikus civilizációk kialakulásának várt esélyeit nagyon lecsökkenti. Könnyen lehet, hogy ezek nem csak térben, hanem időben is végletesen elszigetelve, egyre csökkenő eséllyel bukkannak fel abban az időóceánban, amelyben jelenleg az emberiség magányos utazónak tűnik. És - bár tudatunk nagyon nehezen viselné el - még annak is van némi esélye, hogy szűkebb-tágabb környezetünkben az emberiség az egyetlen, meg nem ismétlődő esély az intelligencia térhódítására, bármit is jelentsen ez. 

Spekuka

Kozmikus jövő

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.