A gondolkodás minősége
A gondolkodás összefüggések felismeréséhez - és következtetések levonásához - vezet, aminek sikeressége, valósághoz való viszonya adja a gondolkodás minőségét. A felismerések nagy része magát kínálja, a gondolkodási folyamatban egyfajta sikerélményt nyújtva, ami viszont - a további megfontolások szükségtelenségét sugallva - gátolja az alaposabb megismerést, a gondolkodás magasabb minőségének kibontakozását. A szükséges mértékű megismerés utáni késztetés kialakulása tehát feltétele a gondolkodás fejlesztésének, a valódi összefüggések felismerésének. E késztetés azonban éppúgy tévútra vezethet, mint a magukat kínáló összefüggések azonnali elfogadása, ezért egy további gondolati kontrollra is szükség van ahhoz, hogy dönthessünk a mélyebb megismerés szükségességéről és szükség esetén elkerülhessük a haszontalan túlgondolásokat, amelyek gyakran vezetnek olyan tévútra, mint az összeesküvés-elméletek.
A minőségi gondolkodás - amit a bölcsességgel is rokoníthatunk - a gondolkodáshoz képest annyival több, hogy az elsődleges - magától értetődő - felismerések azonnali elfogadása helyett utat nyit a másodlagos felismeréseknek, azonban azok keresésének szükségességét feltételekhez köti. Amennyiben a másodlagos felismerések hasznosnak, igaznak bizonyulnak, a gondolkodás folyamatának gyorsítása érdekében idővel elsődlegessé válhatnak, ám ez újabb csapdahelyzetet is okozhat azzal, hogy a korábban elsődlegesként kezelt igazságokat háttérbe szorítják. Ha a kontroll az így kialakuló megszokásban merül ki, akkor előfordulhat, hogy az önmagukat kínáló, látszólag egyszerűbb, alacsonyabb szintűnek vélt gondolatok ösztönös elutasítása visz tévútra. Ennek elkerülésére fel kell állítanunk egy olyan érvrendszert, amely - egyszerűsége ellenére - a gondolkodásunkat döntően meghatározza. Ennek alapjait a legszélesebb körben értelmezett érdekeink adják, ezért ezek meghatározása elsődleges a gondolkodás minőségében.
Milyen érdekek tartozhatnak ebbe a körbe? Ezen a ponton újabb csapdahelyzet alakulhat ki, mert az alapvetőnek gondolt érdekek köre erősen szubjektív, ezért az erre irányuló megfontolások nehezen körvonalazhatók, és anélkül nem pontosíthatók, hogy saját magunkat, mint az érdekek hordozóját nem helyezzük a megfelelő környezetbe. Ennek sikere viszont azon múlik, hogy az önazonosság keresése során mennyire általánosítunk. A személyes érdekek jelentik a legalacsonyabb általánosítási szintet, ezen túl a családi, baráti, egyéb csoportos, nemzeti ill. rasszok, kultúrák, ideológiák szerinti csoportosítások jelentenek értelmezhető környezetet, érdekközösségeket. Azonban nyilvánvalóan léteznek ezeknél magasabb azonosságot adó szintek is: az emberi faj egészét és a biológiai élet teljességét - az élővilágot - is ilyen csoportképző tényezőnek kell tekinteni. Könnyít a helyzeten, hogy ez utóbbiak szoros összefüggésben vannak: az ember és érdekszférája nem létezhet biológiai környezete nélkül, ahogyan nekünk, embereknek az ember nélküli élővilág túlélése sem lehet létező érdekünk. Ezért nem kétséges, hogy legalapvetőbb érdekeink az emberiség létével - túlélésével, fejlődésével, jövőjével - állnak elszakíthatatlan kapcsolatban.
Az állatvilág öröksége az önvédelem ösztöne, ami az ember esetében jogként is megnyilvánul. Ennek a tényezőnek különleges helyzete van az érdekek vonatkozásában, mert az érdekek jellegétől szinte függetlenül érvényes: a megtámadott, vagy egyéb módon veszélyeztetett személynek, csoportnak joga van önmaga védelmére. A gondolkodás minőségét ennek a jognak a használata nem érinti, azzal együtt sem, hogy az önfeláldozás, a jog feladása ismert és magas szintű gondolkozási, magatartási formát is tükrözhet.
Az emberiség rendkívüli sokfélesége a gondolkodás minőségében is megmutatkozik, de ennek mértéke nem azonos a civilizáltság, tanultság mértékével, az ismeretek nagyságával (amik viszont - tendenciájában - segítik a magasabb szintű gondolkodást). A minőség egy nehezen tanulható, jelentős részben egyéni tényezőktől függő jellemző, amit elszántsággal, nyitottsággal, belátással kisebb-nagyobb mértékben el lehet sajátítani. Az erre irányuló próbálkozások azonban olyan gátló tényezőkbe ütköznek, amelyek személyiségünkbe, világképünkbe beépülve akadályozzák a folyamatot. Ilyenek az előítéleteink, egyéb befolyásoltságunk, helytelen ismereteink, érzelmi alapokon nyugvó döntéseink. A minőségi gondolkodás próbaköve - a tudományéhoz hasonló módon - a bizonyíthatóság, a gondolatainkra alapozott következtetések és törekvések helyessége, sikeressége, aminek megismerése azonban - gyakran időtényezők miatt - sajnos nem mindig áll módunkban. Ezért a saját gondolkodásunk minőségébe vetett hit sokkal inkább remény, mint meggyőződés, bármennyire is bízunk benne.
 
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
