A technika és a társadalom egyensúlya
A technika és a társadalom kifejlődése az emberiség felemelkedésének kettős kísérő jelensége. A közöttük lévő kapcsolatok végtelen sokszínűsége a történelem során fej-fej mellett fejlődött, ez a kettősség kísérte az egyre magasabb és bonyolultabb civilizációk útját. A technika vívmányai az emberi közösségek újabb csoportjait segítették természeti, biológia és emberi környezetük uralásához. Ezek az eszközök aztán - a globális társadalom kialakulása közben - hosszabb-rövidebb időn belül az egész emberiség birtokába kerültek, és a még mindig tagolt társadalmak az egymás elleni harc eszközeként kezdték használni őket.
A technikai fejlődés révén a globalizáció olyan szintre lépett, amelyben a korábban elszigetelt közösségek között megszűnt a földrajzi távolságok miatti elzártság. Eközben a technika eddig domináló területe, a fegyverkezés az egész civilizációra veszélyes eszközöket termelt ki, a társadalmi fejlődést új feladatok elé állítva. A globális társadalom egységének kialakulását azonban az évezredes ösztönök, a társadalom tehetetlensége hátráltatja, ezért a szükséges mértékű átalakulás elodázhatatlan. A helyzetet súlyosbítja, hogy az emberiség erőszakos vonása - a jószándék álarca mögött - új módon, az ideológiák harcában is megjelenik, a külső ellenségkép sulykolása mellett magát a globalizált társadalmat polarizálva és új ellenség-képet szülve.
A technika és a társadalom párhuzamos előrehaladását vizsgálva olyan kapcsolatokat és különbségeket fedezhetünk fel, amelyek helyes irányba terelése a kritikussá vált fejlődés helyreállításához alighanem elengedhetetlen. A két terület szakaszos fejlődése szorosan összefügg: az új technikák a közösségeken belül és közöttük is változásokat hoznak. A történelem korábbi szakaszaiban ez a kapcsolat szoros volt: a technika jelentősebb ugrásai a társadalmak területén is megmutatkoztak. Mára a technika fejlődése olyan mértékben felgyorsult, hogy ezt a fejlődést a társadalom tudata nem képes követni, sőt a jóléti társadalmak elkényelmesedése a társadalmi tudat veszélyes mértékű hanyatlását mutatja. A helyzetet tovább rontja, hogy a technika erősen specializálódott, önfejlesztővé vált, a társadalom igényeit már nem csak követi, hanem maga is gerjeszti. A technika és a társadalom fejlődése közötti összhang láthatóan megbomlott: az előbbi fejlődése töretlen (sőt gyorsuló), utóbbi viszont megrekedt és egyre veszélyesebb módon lemaradt.
Az egyensúly helyreállítása a globális társadalom további fejlődésének, sőt minden valószínűség szerint az emberiség jövőjének nélkülözhetetlen feltétele. A sebességek újbóli szinkronizálása nyilvánvalóan nem történhet meg a technikai fejlődés lassításával, ahogyan a társadalmi fejlődés hirtelen felgyorsítása sem lehetséges. Ugyanakkor tudjuk, hogy a technika fejlődése a társadalom igényeinek megfelelően irányítható, a társadalomé pedig terelhető. Napjainkban ez egyre nyilvánvalóbbá válik, azonban az utóbbi forrása a tapasztalatok szerint nem mindig mondható önzetlennek, sem pedig az emberiség alapérdekei alapján átgondoltnak.
Ahogy a társadalmak globalizálódása továbbhalad, a fejlődésnek is követnie kell az egységes, globális társadalom erőszakmentes, fenntartható fejlődésének szempontjait, érdekeit. Ehhez az emberek figyelmét a társadalmi célok összehangolásának szükségességére kell irányítani, társadalmi modelleket kell kialakítani, meg kell mutatni a különböző lehetséges irányok jellemzőit, értékeit és veszélyeit. A klímahelyzet felé fordult globális figyelemhez hasonlóan a médiának, társadalmi szervezeteknek és kormányzatoknak állandó jelenlétet kell biztosítani az útkeresésben, a tudatos társadalom kialakításában. Ahhoz, hogy a folyamat súrlódásmentesen menjen végbe, teljes társadalmi hozzáférésre van szükség, elméleti és kísérleti lehetőségeket, módszereket kell kialakítani, a közvélemény kikristályosodásának időt biztosítani.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
