Fórum     Blog     Társalgó     Visszajelzés         Home

A civilizáció buktatói 

A civilizációk a közösségek fejlődésének állomásai, amelyekre hosszabb-rövidebb ideig fennmaradó belső stabilitás és a természeti-társadalmi környezettel kialakult egyensúlyi helyzet jellemző. A közösségi lét az élővilág számos fajánál létezik, és a társadalom fogalmát sem kizárólag az emberre vonatkozóan használjuk, de az emberi civilizáció alapvetően különbözik minden mástól, mert létrehozó és összetartó ereje a gondolkodásban rejlik. Amíg a létfenntartási ösztön a gondolkodás elemi forrása, a civilizáció hajtóereje biztosított, azonban a tudat szélsőségei ezt az ösztönt is kikezdik, ezért a civilizációt veszély fenyegeti. 

A civilizáció stabilitását a rend, szervezettség és az anarchia, káosz közötti skálán elfoglalt pozíciója alapvetően jellemzi. A fejlődés számára sem egyik, sem másik végpont nem jelent optimumot, mert az egyik lassító hatású, a másik viszont a gondolkodás célszerűségét és magát a civilizáció létét teszi kockára azzal, hogy a civilizáció természeti és emberi jellegét tagadja meg. Az optimumhoz - a fentmaradáshoz és a fenntartható irányba történő fejlődéshez - a rend megőrző és a káosz megújító képességére egyaránt szükség van, azonban a rend szerepe lényegi, a káoszé pedig alkalmi. A rend túlbecsülése hosszú távon, az anarchia  - a túlértékelt, végleteket hordozó szabadság - egyeduralma nagyon hirtelen vezethet a civilizáció károsodásához és a megsemmisülés kockáztatásához. A gondolkodásra épülő emberi civilizáció addig életképes, amíg ez utóbbit ésszerű korlátok között képes tartani.

A civilizáció alapja a technika, amelynek célja és eredménye a globális jólét fejlődése. Mindehhez egyre inkább hozzátartozik a természeti források és termékek határokat nem ismerő előállítása, felhasználása és az ilymódon kialakuló globalizáció, amely igényli, de nem szükségszerűen tartalmazza a demokratikus alapelveket, az országok közötti együttműködést, egyúttal a kultúrák kölcsönös, növekvő mértékű elfogadottságát, a szembenállás és az összecsapások kordában tartását. A birodalmi törekvések, a hatalom erőszakos megszerzésére irányuló nyílt vagy burkolt fellépések ezért a civilizációt csak rövid távon erősíthetik, végső soron a pusztulását idézhetik elő.

A globalizálódott civilizáció egyik lételeme a létezéshez szükséges források (energia, nyersanyagok, élelmiszer) határokon keresztüli rendelkezésre állása, mert ezek földrajzi eloszlása rendkívül egyenlőtlen. Ennek nélkülözhetetlenségéről mintha megfeledkeztünk volna - annak ellenére, hogy a mai közbeszéd szerint is rengeteg problémát okoz szűkösségük és nem megfelelő használatuk. A források globális rendelkezésre állásának gátlása magát a civilizációt fenyegeti, ezért biztosításuk rendkívül magas elsőbbséget élvez.

Bár ma egyre inkább egyetemes civilizációról beszélünk, az emberiség nem egyöntetűen részesül a civilizációs javakból és eredményekből. Ennek számos szembetűnő példája van, és nem csak az egyenlőtlen történelmi fejlődés ill. eltérő földrajzi adottságok miatt. A mai világ egyik öröksége a különféle konfliktusok továbbélése és átalakulása, amelyek jelentős része a nagyhatalmakban máig létező uralmi, birodalmi mentalitásból, a mások feletti erőszakos dominancia szándékából, vágyából ered. Ennek egyik következménye a gondolkozásmód és az ideológiák szélsőségessé válása, akár hódító, akár védekező pozícióban, ami különböző embercsoportokat kényszerít radikalizálódásra és intoleranciára, a józan ész és a civilizált ember számára elfogadhatatlan gondolatokat, célokat és tetteket kitermelve.

Léteznek olyan civilizációs félresiklások, amelyek a technikai és gazdasági egyenlőtlenségből táplálkoznak ugyan, de valódi okuk a politikai berendezkedés erőtlensége vagy rossz irányba fordulása. Az állam, mint leghatékonyabb szabályozó erő állapota számos szélsőséges állapotot mutat, a különböző maffiák és felfegyverzett, öncélú magánhadseregek világától a hatalmi vágy által uralt zsarnokok, diktátorok világán keresztül a félrecsúszott eszmékkel, ideológiákkal erőtlenné tett államgépezetekig. Ugyanakkor vannak olyan hatalmi helyzetek is, amelyek a kultúrák közötti mentális különbözőségek miatt mások számára nehezen vagy egyáltalán nem elfogadható eszközöket, módszereket, gondolkozásmódot alkalmaznak, megértésük és tolerálásuk lélektani nehézségeket okoz, emiatt a civilizációhoz történő hozzájárulásuk megalapozottsága kérdéses. Csak az idő döntheti el, hogy ezeket a különbözőségeket tolerálnunk kell-e, vagy a történelem természetes folyása korrigálja a nyilvánvaló hibákat.

A globális civilizáció jövője aligha megjósolható, de a fenntartható civilizációnak - mai tudásunk szerint - fontos jellemzői, alapkövei vannak. Ezek között nem csak a demokrácia és a tolerancia, mint a mai társadalmak kívánatos tulajdonságai említendők, hanem például a mértékletesség, a megfelelő dinamikus egyensúly keresése és követése, gondolkodásunk helyénvalóságának folyamatos ellenőrzése és tesztelése, de a veszélyhelyzetek helyes feltárása és kezelése is. Ezek - és még számos szempont - megfelelő alkalmazása esetén sem lehetünk biztosak az emberiséggel összefonódó civilizáció  túlélésében, mert a természet erői kiszámíthatatlanok, ezért ezek kivédésére is készülni kell, energiát és anyagi forrásokat fektetve az elkerülésükbe. Ehhez viszont már egy jól működő civilizációra, egységes, tudatos emberiségre van szükség, amely állapothoz még nagyon sok harcot kell megvívnunk. Nem egymás ellen, hanem egymásért, önmagunkért.

Emberiség válaszúton

Korkérdések

A fejlődés zavarai

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés