Föderalizmus, szuverénizmus
Ahogy az a birodalmak megjelenésével kapcsolatban is felmerül, a globalizáció előrehaladásával egyre szélesedik az igény a különböző eredetű és jellegű kultúrák együttműködési formáinak kialakítására, aminek lehetséges megoldásai a politika egyik fő kérdésévé váltak. A világon számos eltérő szerkezetű, hosszabb távon is stabil, birodalom-szerű és föderáció-jellegű államalakulat jött létre eltérő okok miatt. Kevés kivétellel hasonló kultúrára épülő országokról van szó, legtöbbször egy nyelvet vagy különböző nyelvjárásokat, ill. egy választott nyelvet beszélnek, vannak azonban több- vagy soknyelvű föderációk is.
A föderatív államszerkezethez vezető mozgatórúgók erősen szerteágazóak. Keletkezésük részben az államiság iránti igény kialakulásához kötődik, a körbehatárolható területen élő, valamilyen kötelékkel összekapcsolódó, de nem feltétlenül azonos gyökerű népek együttélése szabályzásának céljával, de a történelem különböző szakaszaiban már létező államok gyakran kényszerű módon is összekapcsolódtak. A tagállamok és szomszédaik között fennálló erőviszonyoknak megfelelően akár többszörös átrendeződés is bekövetkezett, olyan kevert államszerkezeteket kialakítva, amelyek stabilitása az alkotó egységek egyedi jellemzőitől és igényeitől függött, és amit az éppen hatalmi pozícióban lévők gyakran hagytak figyelmen kívül. Gyakori és erős motivációs tényező az erőszakra épülő birodalmi szemlélet, amelyet személyes ambíciók és hatalmi törekvések egyaránt motiválnak, időleges és korlátozott stabilitást biztosítva a föderációnak.
A föderációk létjogosultsága fontos történelem-alakító tényező, ezért semmiképpen nem kérdőjelezhető meg, azonban célszerűségük és jogszerűségük a tagállamok közötti egyetértésre éppúgy épülhet, mint az ellenük alkalmazott erőszakra, ami viszont nagy hatással van életképességükre. Különösen igaz ez akkor, ha egy teljesen inhomogén nyelvű és szerkezetű, korábban már stabil államisággal rendelkező országcsoport áll döntés előtt a föderalizációt tekintve. A már létező államalakulatoknál számos, nemzetközileg is megosztó és vitatott függetlenedési törekvés létezik, amelyek megelőzhetők lennének, ha a föderációk számára az önkéntesség és erőszakmentesség alapfeltétel lehetne, ami viszont egy alakuló szerveződésnél nyilvánvalóan elengedhetetlen és megkerülhetetlen.
Az európai kontinens államai - változó erőviszonyokkal és határokkal - sok évszázadon keresztül jellemzően önálló államiság keretein belül léteztek, ami a II. világháború lezárása után sem változott, de elindult egy szorosabb együttműködés felé mutató fejlődés, ami különböző előzmények után az Európai Unió létrehozásához vezetett, és a megalakulás óta gyakorlatilag az európai államok többségét magába foglalja. A működés alapelve a teljes önkéntesség, aminek biztosítéka az önálló tagállamok vétójoga.
A megalakulás óta olyan ideológiai változások történtek az Európai Uniót is magába foglaló nyugati országokban, amelyek a tagállamok között nem élveznek egyöntetű elfogadottságot, de az új ideológia szorgalmazói igyekeznek ezt figyelmen kívül hagyni, burkolt erőszakot alkalmazó, demagóg módszerekkel ráerőltetni az ellentétes véleményt képviselőkre. Ennek mára egyetlen hatékony ellenszere a vétójog, aminek megszüntetése már nyílt politikai cél az új ideológiát követő országok számára. Ez viszont a szuverén államiságot előnyben részesítő tagokkal szemben csak erőszakkal, vagy az uniós alapszerződés törvénytelen és ezért érvénytelen megsértésével lehetne érvényre juttatni. Az átalakulás jogszerűségét csak a vonakodó államok önkéntes hozzájárulása biztosíthatná, ami azonban a vétójog és ezzel saját függetlenségük feladását jelentené.
Az ésszerűséget alapvetően nélkülöző új nyugati ideológia egyik célkitűzése a vétójogtól megszabadított és így az önkényuralom lehetőségét hordozó európai föderáció kialakítása, ami viszont a föderáció jogi megalapozottságát, az erőszakmentesség garanciáját semmisítené meg. Ez a törekvés a tagállamok számára sorsdöntő biztonsági veszélyhelyzetet jelent és burkolt birodalmi mentalitást takar, a globalizáció természetes evolúciós folyamatát veszélyezteti, mert az új, szürreális ideológia mentorainak próbál irányító - uralkodó pozíciót biztosítani.
A szuverén európai államok föderalizációját célul kitűző gondolkozásmód hovatovább önmagában is ideológiává, a globalizmus részévé válik, egyre kisebb teret hagyva a valódi érveknek és ellenérveknek, útját állva a szélsőségek közötti konfliktusok kielégítő rendezésének, az egyre inkább szükségessé váló globális demokrácia kifejlődésének. A globalizmus kiterjesztésével megoldani vélt fejlődési kérdések, minden létező vagy jövőbe mutató probléma megoldható további föderalizáció nélkül, a fokozott bürokratikus hajlamot hordozó, birodalmi ambíciókat kiszolgáló, erőszakos és jogtipró lépésektől remélt előnyök valójában éppen ellenkező hatásúak. Az ilyen fejlemények ellen egyedüli biztosíték a szuverén államok együttműködésének megerősítése, a vétójog feltétel nélküli fenntartásával.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
