Fórum     Blog     Társalgó     Visszajelzés         Home

A civilizáció szövete

Az emberi társadalom, mint az emberi faj létezésének közege, a kezdetek óta növekvő komplexitást mutat, ami mára a társadalomkutatók számára is többnyire nehezen átláthatóvá vált. Ennek köszönhető, hogy az egyre szaporodó beavatkozások - függetlenül attól, hogy jószándékúak vagy rosszakaratot hordoznak - ritkán hozzák meg a várt eredményt. A civilizáció szövete olyan bonyolulttá vált, hogy a megváltoztatására tett kísérletek globális következményei lépten-nyomon visszaütnek. Különösen igaz ez, ha a próbálkozások kellő átgondolás nélkül történnek, hozzá nem értő, de gazdasági és katonai hatalommal rendelkező és azzal visszaélő, erőszakos és öncélú személyek, csoportosulások akaratából. 

A civilizáció összetartó és hajtóereje a személyes túlélést és a fejlődéshez nélkülözhetetlen technikai hátteret biztosító és működtető energia, nyersanyagai között pedig egyre kritikusabb helyet foglalnak el bizonyos nehezen fellelhető források. Ezzel egy időben a technika jóvoltából a kényelmi rendszerek olyan mértékben eluralták a globalizálódó emberiséget (különösen a fejlettnek nevezett nyugati világot), hogy sérülésük esetén a társadalom egyre kevésbé képes a túlélésre. Az energia- és nyersanyagforrások azonban nem csak a kimerülésük veszélye miatt jelentenek kockázatot, a földrajzi elhelyezkedésük egyenlőtlensége is ugyanilyen veszélyt hordoz. Ezért az országok közötti, minden fél számára elfogadható együttműködés megzavarásával maga a civilizáció, vagy legalább egy része súlyos helyzetbe kerül. Nem nehéz felismerni, hogy a nagyobb kár azokban az országokban keletkezik, amelyek nem rendelkeznek az általuk használt forrásokkal. 

A világ globalizálódásának folyamata aligha állítható meg, az ilyen kísérletek eleve kudarcra ítéltek, azonban a folyamat egyes elemei gyakran vezetnek káros következményekhez, ahogy ezt a rég ismert birodalmi törekvési ösztönök mai következményei is mutatják. Az emberiséget különböző gyökerekkel rendelkező népcsoportok alkotják, amelyek saját kultúrájukhoz érzelmileg és tudatilag kötődnek és erőszak ellenére sem hajlandóak azt feláldozni. Ugyanakkor különböző módon, de már kapcsolatba kerültek a globalizálódó világgal, és ennek alapján a feléjük irányuló változtatási szándékot nem csak első reakcióként érzik erőszaknak. Ezt a felfogást erősítik a korábban gyakran gyarmatosítóként tevékenykedő világbirodalmak csupán módszerekben változott törekvései, amelyek a globalizációt a globalizmus hatalmi politikára épülő gondolatával cserélik fel.

A globalizáció természetes következménye az egész emberiségre kiterjedő demokrácia tiszteletben tartásának követelménye, a hatalmi-birodalmi ambíciók megfékezésének szükségessége. Ebben a tekintetben a történések ma még rendkívül sok ellentmondást mutatnak, mert az irányító erők úgy próbálják bevonni a világ másik felét, hogy ez újabb feszültséget és ellentéteket gerjeszt, és a kultúrák harcának látszatát kelti. A globalizáció azonban arra épül, hogy a korábban földrajzilag elkülönült világok egymástól kölcsönösen függővé válnak, ezért a gyarmatosítás semmilyen formája, különösképpen a régi, erőszakra épülő módszer nem lehet fenntartható megoldás: az egyetlen gépezetként működő világgazdaság az egyoldalú és öncélú beavatkozások hatására döcögni kezd. Nem kétséges, hogy ebben a helyzetben a gazdasági jólétet már megtapasztalt, gazdaságilag fejlett országok nagyobb kényelmetlenségeknek, veszteségeknek és súlyosabb életszínvonal-csökkenésnek vannak kitéve. Ezért az egyébként legtöbbször általuk irányított kapcsolatokban csak olyan módszereket lenne szabad alkalmazniuk, amelyek a népek és kultúrák demokratikus egymás mellett élését lehetővé teszik, ez viszont nem engedi meg a kultúrák erőszakos összefésülését, a multikulturizmust. A fejlett világ kultúráját életveszélyesen fenyegeti a harmadik világ kultúrája, mert az utóbbihoz még erősen kötődik a történelmi léptékű hajtóerőt képviselő kultúrális hagyomány, nem úgy, mint az erőtlen, múltját és önmagát is megtagadó, elemeire hullott, védekezésre képtelen nyugati kultúrához, amely saját létérdekeit sem képes felismerni. 

Talán meglepőnek tűnik, de a magas technikai kultúrát kifejlesztő emberiség társadalmi tudata a történelem során alig változott. Ma is jelentős mértékben függ az elterjedt, látszólag vonzó eszméket használó, ideológiai alapú felfogással fertőzött gondolkodástól, az emberek valóságos érdekeit és a realitást rendre felülírja a képzelgés-szintű ötletekbe vetett irracionális hit. Ez teszi lehetővé, hogy szűk, legtöbbször önző érdekek uralják a tömegeket, és ezt a birodalmi törekvéseket dajkáló hatalmi körök ki is használják. A demokrácia gyakran látszólagos, vagy szűk területekre korlátozódik, kijátszása nem okoz gondot a másokat kihasználó erőknek. A civilizáció védelmének, jövőjének sikeressége a társadalom működését jól ismerő, figyelembe vevő mentalitás kialakulásától függ, amelyet az irracionális gondolkodásra épülő ideológiáktól meg kell szabadítani. Ennek módszerei viszont nem tartalmazhatnak erőszakot, ezért a folyamat még mindig kétesélyes, de legalábbis megjósolhatatlan lefolyású. 

Az emberiség jövőjét tekintve a civilizáció szövetének felfoszlása, megbomlása nehezen megjósolható következményekkel jár. Nem csak kényelmi technológiáink és komfortérzetünk jelentős leromlásához vezet, de jövőnket és túlélésünket is befolyásolja. Amíg a demokrácia kiterjedt használatával nem vagyunk képesek tisztába tenni valós érdekeinket és céljainkat, addig csak a hatalmi pozícióban lévő körök realitás-érzékére hagyatkozhatunk, ami nem tekinthető hathatós életbiztosításnak. 

Emberiség válaszúton

Korkérdések

Társadalom