Fórum     Blog     Társalgó     Visszajelzés         Home

Korszakos hazugságok

Bármennyire is halad előre a tudomány gyorsuló tempóban, a józan ész fejlődése mintha kimaradna ebből a folyamatból. Az emberiség gondolkodása és mentalitása továbbra is olyan jegyeket mutat, amelyek nem csak a tudományos értékű információk hasznosulását kérdőjelezik meg, hanem a biológiai és társadalmi fejlődés már levont konklúzióit is, miközben az információk megszerzésének módszerei sem fejlődnek a tudomány által már felismert kritériumok szerint. A társadalom fejlődésének látható és kívánatos iránya ezért számos véletlen félreismerésnek és gyakran szándékos eltérítésnek van kitéve, ami a bocsánatos tévedésektől az önérdek és hatalomvágy vezérelte hazugságok felé látszik elmozdulni. 

A bizalom emberi tulajdonság, hasonlóan a jószándékhoz, amelyek nemegyszer saját ellentétükkel kerülnek összeütközésbe. Az emberi viselkedés számos hasonló, ellentétes vonást mutat, ezért minősítésük általában csak valamilyen viszonylatban, vagy konkrét esetekben tehető meg reálisan. A nem kellő tájékozottság miatt a szándék gyakran fordul a visszájára: a bizalom hiszékenységbe vagy bizalmatlanságba, a jószándék károkozásba vagy rosszindulatba. Ezt a konfliktust könnyű kihasználni, és megfelelő adottsággal rendelkező emberek, csoportok ezt könyörtelenül meg is teszik. Ez a különbség a tévedés és a félrevezetés között, jóllehet az eredmény mindkét esetben negatív. 

A hazugságoknak, a félrevezetésnek a társadalom egészére nézve minősített esete a tömegeket érinti. Egy ember tévedhet, de tévedésének következményei előbb-utóbb elvezethetik a belátáshoz, a helyes következtetésekhez. Ha azonban a jelenségek értelmezése a tömegeket érintő sugalmazásból származik, akkor a tévedés felismerése a hasonlóan félrevezetett emberekből álló környezetben nagyon nehézzé válik. Az elképzelések próbakövét jelentő következmények szerepét a hasonlóan gondolkodó környezet veszi át, lehetetlenné téve a valóságos próbatételt. Ezt a módszert - és rémítő következményeit - a történelemből jól ismerjük, mégis úgy tűnik, a társadalom nem sokat tanult a rossz példákból. Korunkban a média szinte mértéktelen fogyasztása és uralma határtalanul felerősíti ezt a veszélyt, gyengévé, labilissá téve a társadalmat és veszélyeztetve annak egészséges fejlődését.

A korszakos hazugságok elhitetése hosszú időt vesz igénybe, de ezalatt rendkívül mélyen a társadalomba ivódik. Ártatlan információként, véleményként indulnak, azonban sulykolásuk olyan helyzethez vezet, amelyben bármilyen cáfolat hangoztatása rosszallást vált ki, a közhangulatot a másképp gondolkodók ellen fordítja, észrevétlenül diktatórikussá teszi. A folyamatban a politikai  és gazdasági haszonra, kizárólagos hatalomra vágyók szerepe nem csak árulkodó, egyenesen letagadhatatlan. Aligha lehet kétségbevonni, hogy a világ jobbátételének illúziójával indult, széles tömegekben pozitív visszhangot kiváltó, a rossznak beállított hatalomtól függetlennek látszó, "nem kormányzati" szervezetek fellépése volt az első nagy lépés a folyamatban. A finanszírozás forrása pedig pedig magát a sokáig láthatatlan erőt leplezi le. Nem véletlen, hogy a környezet és a társadalmi jogok megvédésének céljával fémjelzett, "független" szervezetek az emberiséget leginkább aggasztó kérdések köré csoportosították kezdeti mondanivalójukat.

Hosszú évtizedekbe tellett, míg a nyugati kultúra beállt az ideológia mögé, de amint ez megtörtént, a mondanivaló is változott: a fő célpontok a társadalom alapjául szolgáló intézmények (család, nemzet) lettek. A hit erejével bíró "eszme" eljutott oda, hogy történelmünk mellett létünk biológiai alapjait is megkérdőjelezi, ahogyan az emberiség fejlődésének vívmányait is igyekszik eljelentékteleníteni vagy cáfolni. Az sem véletlen, hogy a sugallatoknak ellenálló emberek, csoportok, politikai irányzatok, országok teljes skálája támadás alatt áll és a kérlelhetetlen megsemmisítés veszélyének van kitéve. Az ideológiává összeállt hazugságok katonái az általuk kreált "jog" tisztességtelen alkalmazásán kívül a beszivárgás, a fedett diverziós tevékenységek használatától sem rettegnek, nem törődve azzal, hogy az okozott súlyos következmények helyi vagy akár globális katasztrófákhoz is vezethetnek.

A környezetvédelmen belül a klímavédelem kategóriája került az első helyre, amely a globális felmelegedés tudományosan alátámasztott, érthető és nehezen vitatható megfogalmazásától a klímakatasztrófa és klímahisztéria réméig vezetett. A felmelegedés okai között nem volt nehéz a növekvő létszámú emberiség energiaigényét megnevezni, a legígéretesebb energiaforrásként számon tartott atomenergiát az atomháborútól rettegő világ számára a fenyegető atomkatasztrófával azonosítani. A "mozgalom" eljutott a földgáz, mint a szénnél és olajnál jóval kevesebb negatív környezeti hatást kiváltó fosszilis tüzelőanyag feketelistára tételéhez. Ugyancsak árulkodó, hogy az emberiség növekedésének visszaszorítására a családoktól és az utódoktól való viszolygást népszerűsítik, miközben az európai népességet a társadalom érdekeivel, szabályaival ellentétes, atavisztikusan erőszakos és jogtipró módon betelepülni akaró emberekkel szeretnék lecserélni. 

Köszönhetően a szinte korlátlanul rendelkezésre álló pénzforrásoknak, a személyes és csoportos jogok védelme hasonlóan népszerűség-vadász módon a nem kormányzati szervezetek fő területévé vált. Ma ezek egy része a táborhoz tartozók védelmét éppúgy szolgálja, mint a hatalmi intézményekkel  összeütközésbe kerülőkét, akár a bűnözők vélelmezett jogainak túlzott, a kormányzatnak és a társadalomnak visszatetsző mértékű érvényesítését. A kezdetben lopakodó, ma az emberek nagy részének rosszallását kiváltó módon leplezetlen politikának köszönhető, hogy az elmúlt évtizedekben nagy változásokon átment társadalmakban mind a végrehajtó hatalmi szervezetekben, mind a jogrendszerben jelentős liberális túlsúly alakult ki, ami a kormányzatok és a jogi szervezetek működését súlyosan hátráltatja.

Felmerül a kérdés, hogy a hazugság-cunami mennyire szolgálja a felemelőnek tűnő, de képmutató módon használt célokat. További dilemmát okoz a kedvezményezett rétegek/szervezetek hirdetett (és méginkább burkolt) reményei teljesülésének realitása, és az, hogy valójában kik profitálnak a leromló, szétzilált társadalmakból, az egyre rosszabb állapotba kerülő emberiség nyomorából. Ha az eseményekről képesek lennénk pénzügyi mérleget felállítani (ami azért nem is olyan lehetetlen), akkor a lepel végképp lehullna. A haszon és a veszteség helye rövid távon már körvonalazható, azonban nyilvánvaló, hogy a folyamat hosszú távon a nem túl sikeresen rejtőzködő felbújtók számára is több, mint veszélyes. Ez pedig azt mutatja, hogy a fő motiváló tényező a kapzsiság, a gyors extraprofit reménye. Ebből a fenyegető helyzetből azonban nem a "láthatatlan" hatalom fogja kihúzni az emberiséget, ez a feladat megint a kifosztott többségre vár.

Emberiség válaszúton

A politika útvesztői

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés