Politika és demokrácia
A politikai irányítás egyik formája a demokrácia, amelyre a történelem több évezrede során rengeteg forma alakult ki, de általánosan elfogadott alakjára még nem született megoldás. A felmerülő problémák számos olyan okból származnak, amelyek a társadalom fenntartásának módjait nem teljes érvényű és nem megfelelően kialakított társadalom-fejlődési alapelvekre építik. A mai felfogás a társadalmat alkotó emberek jogaira koncentrál, és ennek szélsőséges formájában az egyéneket megillető szabadságjogokat abszolutizálja, de kevésbé vagy egyáltalán nem foglalkozik azokkal az ismérvekkel, amelyek a társadalom, és ezzel az emberiség egészséges, hosszú távon fenntartható fejlődését hivatottak biztosítani. Így a demokratizmust kizárólagos, öncélú eszközként, érinthetetlen és korlátozhatatlan alapelvként kezeli. A társadalom érdekeinek akár rövid, akár hosszú távú, minél teljesebb feltárása, az ezt veszélyeztető, ezzel szembenálló tényezők felismerése és kiküszöbölése a jövő mellett napjaink égető problémája.
A képviseleti demokrácia jelenlegi formája olyan nem kívánatos fejleményeket termelt ki, amelyek a közvéleménytől és közakarattól jelentősen, akár döntően eltérő irányok következmények nélküli érvényesülését teszi lehetővé. A választásokkal megszerzett hatalom gyakorlatilag szabad kezet kap, ami a politikai korrupció elhatalmasodása révén a tényleges irányítást kiszolgáltathatja a háttérhatalomnak, lehetőséget teremtve arra is, hogy a közvéleményt ideig-óráig eltérítse a közösség tényleges és alapvető érdekeitől. Ez a helyzet a demokrácia érdekérvényesítő erejét jelentősen lecsökkenti, a választásokat gyakorlatilag meghamisítja, a hatalmi csoportosulásnak, méginkább a háttérhatalmat jelentő erőknek akár dinasztikus jellegű képességeket biztosítva.
A demokrácia ilyen mértékű sérülése zömében két tényező következménye, amelyek egymással szoros kapcsolatban vannak. A fő ok az emberi tulajdonságokból könnyen levezethető, hiszen akaratunk és tetteink jelentős részét az önérdek irányítja. A társadalom fejlődése még nem jutott arra a szintre, hogy az önérdeket a társadalmi érdek megfelelő módon képes legyen korlátozni, ezért alakulhattak ki emberi léptékkel elképzelhetetlen nagyságú magánvagyonok és az erre épülő, a köztudattól nagymértékben elzárt hatalmi mechanizmusok. Ezek a folyamatosan növekvő erejű tényezők a társadalom fejlődésének természetes folyamatát egyre növekvő mértékben próbálják befolyásolni, aminek során persze titkolt létük is napvilágra kerül, de korlátozásukra csak a demokrácia erejének helyreállítása révén nyílik lehetőség.
A társadalmi érdekeket eltérítő hatalmi érdekek érvényesülésének másik tényezője szintén alapvető emberi tulajdonságainkra vezethető vissza, amely a történelem során (sőt valójában már az állati társadalmakban) kialakult alkalmazkodási formára vezethető vissza, és a hatalmat képviselő erőkhöz való viszonyunkat határozza meg. A túlélés és a személyes érvényesülés opportunista formája, a behódolás és a kiszolgálás jóval nagyobb esélyekkel kecsegtet, mint az ezzel ellenkező viselkedésformák, akkor is, ha a hosszabb távú, szélesebb körű következmények a társadalom egésze számára kifejezetten hátrányosak. A társadalom képviseletére demokratikusan megválasztott vezetők ilyen viselkedése nem kizáró tényező (különösen azért, mert ezek a tulajdonságok csak működés közben nyilvánulnak meg). Vannak olyan hatalmi formák is, amelyek még a demokratikus próbáknak sincsenek kitéve, az itt szereplők a háttérhatalom által a legerősebben befolyásolható szubjektumok.
A demokrácia félresiklását közvetlen hatalmi eszközökkel nem lehet demokratikusan megakadályozni, mert a háttérhatalom által kiépített klientúra hatékony eszközökkel akadályozza ezt, és leleményességének módszereit - éppen szervezettsége és motiváltsága miatt - sem előre jelezni, sem semlegesíteni nem lehet. A hosszú távú következmények negatív visszacsatolás révén erősítik ezt a helyzetet, de legalábbis olyan súlyosak, hogy nem csak a demokráciát, hanem az emberiség jövőjét is veszélyeztetik. Az egyetlen járható út a társadalom önvédelmi képességeinek kialakítása ill. erősítése, amihez a közösségek érdekeinek erőteljes kifejeződése révén lehet eljutni.
A jelenleg uralkodó média-formák már jelentős vélemény-nyilvánítási lehetőséget biztosítanak a tömegek számára, azonban számos ok miatt ezek a fórumok nem képesek befolyásolni a hatalmi viszonyokat. Ahhoz, hogy a kinyilvánított közvélemény kellő súllyal rendelkezzen, széles nyilvánosságra, szervezettségre és józanságra van szükség, amely tulajdonságok kialakulása új formákat, nagy erőfeszítéseket és hosszú időt igényel. Ezek az új tipusú fórumok azonban lehetőséget teremthetnek arra, hogy a választások során az itt létrejött, közérdeknek számító elvek mint választási szempontok érvényesülhessenek, és az adott hatalmi tömörülések ezekkel szólíthassák meg a választókat, illetve ezek tényleges betartása, követése alapján legyenek számonkérve. Igy a kezdeményezés és a számonkérés a szervezett hatalmi tényezők, pártok kezéből a közvélemény birtokába kerülhet, egyúttal a külső erők általi befolyásolás lehetőségei is lecsökkennek.
Szélsőséges helyzetnek számít a politikai felelősség jelenleg alkalmazott, rendkívül megengedő értelmezése, ami alapján a hatalmi-politikai erők védőszárnya alatt elkövetett közösségellenes bűnök a legritkább esetben járnak számonkéréssel és valódi elrettentő következményekkel. A társadalmi kontroll kiszélesedése lehetőséget teremt ennek a súlyosan demokrácia-ellenes hibának a kiküszöbölésére, ahogy a jogrendszer és a jogérvényesítés számos visszásságának kijavítására is.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
