Fórum     Blog     Társalgó     Visszajelzés         Home

Az ideológiák sötét fegyverei: a demagógia, a gyűlöletkeltés és a korrupciós vádaskodás

Az ideológiák funkciója a tömegek nézeteinek és ezen keresztül szándékainak, cselekvéseinek befolyásolása, ezért egyértelmű, hogy csoportérdekeket szolgálnak, olyan csoportokét, amelyek a tömegeket valamilyen formában a saját szolgálatukba akarják állítani. Az ideológiák jolly jokere a demagógia, ezen belül az egyik leghatékonyabban alkalmazott eszköz a korrupció vádja. Ez az a hívószó, amely az igazságérzetre hivatkozva hatékonyan képes befolyásolni az ítéletalkotást és a viselkedést, mert személyes érdekeinket célozza meg, amelyek kezelésében az elfogultság döntő szerepet játszik. A befolyásolás eredményességének látszólag feltétele a használt érvek racionalitása, azonban a befolyásoltság mértékének növekedésével az érintettek egyre hajlamosabbá válnak racionalitásuk feladására, a sulykolt gondolatokba vetett kritikátlan hit elfogadására.

A szervezett társadalmakat csoportok irányítják, amelyek számos módon szerezhetik meg az irányítói szerepet. A demokrácia meghatározó szerepét hirdető társadalmakban a hatalom választásokon dől el, ezért a tömegek befolyásolása érdekében a hatalomra pályázók - szándékaik jellegétől függően - nehezen átlátható módszereket is igénybevesznek. A hatalmi motivációk két szélsőség között jelennek meg: ezek egyikének alap-motívuma a társadalom jólétének javítása ill. kialakítása, amit képmutatásként a másik szélsőség is használ, miközben valóságos szándékaikat elrejtik, mert ezek súlyosan önző érdekeket szolgálnak. A gyakorlatban ezek a motivációk nem teljesen különíthetők el, amit az önző egyéni vagy csoportérdekeket követők a demagógia eszközeivel sikeresen ki is használnak. Az alkalmazott módszerek és a nehezen elrejthető érdekek azonban nem hagynak kétséget a motivációk jellegét illetően. Ezeket a különbségeket próbálják megmutatni vagy elfedni a hatalmi harcokban, és ezért van jó táptalaja azoknak a módszereknek, amelyek a valós szándékokat önzetlen segítőkészség, jóakarat látszatával próbálják álcázni. 

A  jóhiszemű - nem kis mértékben naív - közösség a választások céljának a jövő alakítására bemutatott, egymással versengő módszerek közötti döntés meghozatalát tartja, a mai gyakorlatban  azonban a tét az, mennyire vagyunk képesek az őszinte és a burkolt szándékot megkülönböztetni, vagy milyen mértékben válunk a megtévesztések áldozatává. A döntéshez két ellentétes módszert használunk, a vakhiten vagy a realitásokon, racionalitáson alapuló  elemzést, amelyek között természetesen az előbbit kevésbé tartjuk elfogadhatónak, és igyekszünk valamilyen logikus vagy annak látszó indokot találni választásunk alátámasztására. A vakhitet követők gyakran jutnak el a zabolátlan gyűlöletig, amelynek motivációja a másik megalázása és megsemmisítése, tekintet nélkül az észérvekre, akár a valóságos érdekeinket és az emberi méltóságot is figyelmen kívül hagyva. Ennek a szélsőségnek bőven van táptalaja a legsötétebb emberi szándékok között, ezért a demagógia némelyik formája különösen hatékony eszközként szolgál az ilyen tömegek motiválásában. Ezek között a sugallt és hiszterizált korrupció talán a legveszélyesebb, mert a korrupció ritkán érhető tetten a jog eszközeivel, és bármilyen tevékenységre rá lehet sütni az elmarasztaló bélyeget. Amikor a választásokért folyó harcban korrupciós vádak merülnek fel, kellő mélységű ismeretek hiányában hozzáállásunkat ritkán alapozhatjuk meggyőző elemzésre, ezért a vakhittől sem mindig távol álló személyes elkötelezettségünk döntő szerephez jut. 

A korrupció - azon túl, hogy bizonyítható formában valóban elítélést és számonkérést követel - aligha távolítható el teljes mértékben a társadalmi és gazdasági életből. A politika által kevésbé érintett területeken a társadalmi hozzáállást nem elenyésző mértékben jellemzi az a szállóigeként ismert kijelentés, miszerint a korrupció olyan üzlet, amelyből mi kimaradtunk. Képmutatással elérhető, hogy a korrupció vádjával embereket, embercsoportokat lehetetlenítsünk el, mert a vádak elleni védekezés sokkal nehezebb, mint az alaptalan vádakozás. Ebből ered az a jól ismert jelenség, hogy a korrupcióval gyanusítható emberek másokat  -  az ellentábort - próbálják beszennyezni hasonló vádakkal, hogy saját viselkedésüket elfedjék vagy jelentéktelenítsék. Különösen hatékony lehet a hatalmon lévők közbeszédbe bedobott, alapokat nélkülöző, névtelen rágalmazása, ami azt mutatja, hogy a vádaskodóknak bizonyíték helyett rejtegetett hátsó szándékaik vannak, de a rágalmazás vádját nem vállalják fel. Emiatt a korrupció vádjával történő visszaélés legalább olyan súlyos bűn, mint maga a korrupció. Amíg ennek a közéletben nem lehet érvényt szerezni, a korrupcióval történő vagdalkozás az ellenzék egyik legerősebb fegyvere marad.

A nyugati világ uralkodó ideológiája tele van olyan hangzatos motívumokkal, amelyek igazságtartalma és realitása legalábbis kétséges, és ez az ideológia a magyar valóságban is jelen van. Sok ember őszintén hisz bennük (nemegyszer vakhitre utaló meggyőződéssel), azonban a magukat ellenzékinek érző emberek nagy részét mégsem a liberálisnak gondolt eszmék szépsége nyűgözi le, hanem egy irracionális mértéket öltött érzés tartja rabságban: a másik oldal gyűlölete. A józan észt azonban nem lehet teljesen elnyomni, ezért hazai viszonylatban nap mint nap találkozunk azzal a jelenséggel, hogy az ellenzékiséget mutató tömegek jelentős része a legnyomasztóbb kérdésekben a kormánypárti állásponttal vagy egyetért, vagy legalábbis nem nyilvánít ellentétes véleményt. Ezt jól mutatja a nyilvános szavazásokon tanusított magatartásuk, amelynek során - hogy legbelső meggyőződésüket mégse kelljen megtagadni - a bojkottot választják ahelyett, hogy a többség véleményével való egyetértésüket kifejeznék. Nagyon kevesen követik azt az utat, hogy az ellenzék "hivatalos" nézőpontját mindenáron támogatva a józan ész által helyesnek ítélt állásponttal szembehelyezkedjenek.

Ez persze nem véletlenül alakult ki: forrása az ideológia árnyékában formálódott, hangadók által sugallt és a gyűlöletkeltés hatására kialakult ellenérzés. Ez a követőkre olyan erővel hat, hogy semmivel nem törődve alapvető hibákat vétenek, remélve, hogy a vakhit majd mindent megold. Ezért a valóságot megcélzó, de jóval kevésbé mozgósító erejű logika helyett a demagógia eszközeit, így a korrupciót is mint alapvető, univerzális eszközt vetik be, amivel a gyűlöletre alapozott érzelmi kötődést próbálják végsőkig kihasználni. 

Emberiség válaszúton

Eszmék és dilemmák