Fórum     Blog     Társalgó     Visszajelzés         Home

A demokrácia dilemmái

A demokrácia a legrégebben ismert és alkalmazott, filozófiai vagy értelmezési alapokon nyugvó hatalmi-politikai eszmerendszer. Fentmaradását az tette lehetővé, hogy alapértelmezésben a tömegek jogait kedvezményezi minden egyéb hatalmi tényezővel szemben, noha ennek módja a történelem során sohasem volt megnyugtatóan definiálva, mert valamilyen módon mindig befolyás alatt állt. Ma - és a történelem során bármikor - számos olyan értelmezése van, ami tartalmát egymástól jelentősen eltérő módon határozza meg, ezzel lehetőséget adva arra, hogy egyéni érdekek szolgálatába kényszerüljön és valódi ereje ne bontakozhasson ki. Ezért a helyzetért magát az eszmét nem lehet hibáztatni, mert önmagában is számos ellentmondást hordoz, amelyek egyoldalú értelmezése erőszakhoz és a diktatúrák létrejöttéhez vezet. A demokrácia így minden társadalomban egyedi értelmezést kap, alkalmazásához nincs hozzárendelve univerzális szabályrendszer. A társadalmak a mindenkori hatalmi érdekeknek megfelelően használják a fogalmat, nemegyszer a demagógia eszközeinek alkalmazásával. 

Nem véletlenül merül fel a kérdés, hogy a demokrácia vagy az autokrácia használja jobban az emberiség érdekeit. Mindkét társadalom-irányítási módszerhez berögzött elképzelések társulnak, és mindkettő szolgáltatott már pozitív és negatív példákat, amelyek azonban szigorúan a környezethez kötődnek és jelentős mértékben ki vannak téve az értelmezésnek. A jól működő autokrácia egyik alapfeltétele a rátermett vezető személye, de ugyanilyen fontos az, hogy a rendelkezésre álló demokratikus eszközök elégtelennek bizonyuljanak a problémák és a feladatok megoldásához. Emellett a demokrácia sikerének is fontos része a rátermett szereplők jelenléte, akik hiánya a demokrácia működésének sem tesz jót.

Az alkalmas vezetők kiválasztásának többnyire sikeres területe a vállalkozói szféra, ami viszont nem tekinthető a demokratikus működés színterének. Ugyanakkor a demokrácia magában hordozza a tömegek által könnyen félreismerhető, a társadalomra veszélyes vezetők felemelkedésének nehezen korlátozható esélyét, ami vállalkozási érdekalapon működő szervezetek esetén a felettes vezetők, vagy a tulajdonos irányítása alatt jóval kevésbé valószínű. Ennek a különbségnek az az oka, hogy a demokratikus módszer magában foglalja a legszélesebb jelölési lehetőségeket, míg a vállalkozási alapú rendszerben csak a rátermettségüket már bizonyított jelöltek kerülnek számításba, a rossz döntés viszont könnyen korrigálható.

Az autokratikus vezetésnek csak korlátozott szabályai vannak, mert azok körvonalazása az autokratikus vezetés privilégiuma, sikeressége kifejezetten a vezető alkalmasságán múlik, így a kézi vezérlés összes hátrányát is magában hordja. A demokratikus társadalom-irányítás ezektől a veszélyektől csak összetett működési szabályok felállításával és betartásával szabadulhat meg, ami további nehézségeket és veszélyeket vet fel, közöttük a túlszabályozottságot. Ugyanakkor a tömegek - legalábbis a többség - a döntésekben való részvétellel kézben tarthatják sorsuk irányítását, ami az ember ősi vágya beteljesülésének érzetét kelti. Azonban egy-egy ilyen lehetőség megélése a demokrácia gyakorlása során nem feltétlenül hoz gyökeres változást az életben, ezért a demokrácia tökéletlenségének érzése még sokáig megmarad bennünk.

A demokrácia célja egy olyan ideális lét kialakítása, amikor a társadalom a számára legjobb módon képes élni, a legjobb döntéseket hozni, ennek elképzelt módja pedig a többség felruházása a döntés privilégiumával. Könnyű belátni, hogy további szabályzás nélkül ez a működési modell a legrövidebb út a zűrzavarhoz, az anarchiához, és ez a probléma már évezredek óta ismert. Ahhoz, hogy valamennyire is működhessen, a demokráciának - az embereknek, a társadalomnak - szabályokat kell követnie, valamilyen rendszer szerint kell működnie, amelyben a követendő célokat nem ösztöneink alapján határozzuk meg, hanem egyezményesen kialakult, az egyének pllanatnyi ítéletétől független, sokszoros mérlegelés során létrejött szempontok alapján cselekszünk. Az így kialakult elvek viszont nem lehetnek merev, mindenáron követendő parancsolatok, fontossági sorrendjüket sem lehet egyszer és mindenkorra, előre eldönteni: a kérdések súlyosságától függően kell újra és újra mérlegelni.

A demokrácia fenntartása és minőségének emelése - bármennyire jelent örök hajtóerőt a társadalomban - alapos megértést és folyamatos, a körülmények változásához igazított korrekciót igényel, azonban a mai társadalmak messze vannak ezektől az optimális körülményektől, és ennek egyik oka az egyénekben és a társadalmakban történelmileg kialakult különbségekben rejlik. E különbségek feloldását demokratikus vagy erőszakos módszerekkel is meg lehet közelíteni, itt azonban a demokráciának csak ritkán van előrevivő alternatívája: a társadalmak erőszakos megváltoztatásával nem lehet az emberiség jólétét biztosítani, az sokkal inkább elnyomáshoz, erőszakhoz vezet. 

Az élet számos területén a demokrácia egyes kritériumait nem célszerű szó szerint értelmezni, így például a választási demokrácia az elhalasztott számonkérhetőség révén jelentős mértékű szabad mozgást ad a demokratikusan megválasztott vezetőknek. Különös jelentősége van ennek az intézménynek akkor, ha a társadalom megosztott, a gyors ütemben változó körülmények kézi vezérlést igényelnek, a vezetésre és a társadalomra nagy nyomás nehezedik. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor a vezetők kezéből a legtöbb, igazán hatékony döntési lehetőséget kivesszük: a demokratikus elvek betű szerinti kikövetelésével a társadalmat ugyanúgy káoszba sodorhatjuk, mint az ösztönre és erőszakra alapozott társadalomban. 

A demokráciára nem tekinthetjük úgy, mint egy kőbe vésett jogrendszerre, az sokkal inkább egy velünk, a társadalommal együtt változó, az érdekeinket - és ezen belül a társadalom érdekeit - követő irányelvekre alapozó, látszólag egyre bonyolultabbá váló rendszer, amit gyakran ellentétesen értelmezünk. Ezért vigyáznunk kell arra, hogy az ebből fakadó ellentétek megoldására az erőszakot nélkülöző, demokratikus módszereket alkalmazzunk, törekedve az ellentétek felismerésére és feloldására. Azok a társadalmi próbálkozások, amelyek ezzel ellentétesen a szembenállókat nem megérteni, meggyőzni, hanem félrevezetni, legyőzni akarják, a társadalom ellenségeinek eszközei, még akkor is, ha végrehajtójának álláspontja félreértésen, rossz ismereteken alapszik.

Ami a demokrácia végső értelmére vonatkozóan egyre tisztábban megmutatkozik, az az, hogy nem a korlátlan, szabályozhatatlan, szó szerinti népuralom biztosítása a cél, sokkal inkább a legszélesebb értelemben vett tömegek, végső soron az emberi faj jólétét és továbbélését szolgáló, az ezzel ellentétes érdekek érvényesülését meggátló döntési rendszer kialakítása, működtetése. Nincs azonban olyan megfogalmazás, amely ne engedne kiskaput a szándék félreértelmezésére, a félrevezetésre. A demokrácia elleni aknamunka gyakran csak késéssel, utólag fedezhető fel, a demokrácia védelme lépéshátrányban van. Ez azért fordul elő újra és újra, mert a hátsó szándékok, a demokrácia aláásása előre nem látható logikát követ, gyakran fedett eszközöket használ, aminek felismerése és a tömegek előtti feltárása időigényes. Emellett a demokrácia kijátszói számára nincs megfelelő visszatartó, elrettentő erő, mert a politikai felelősség ritkán valósul meg hatékony számonkérés formájában.